Magyar-osztrák szüreti mulatozás a Vashegy lábánál

A vörösboráról nevezetes Vaskeresztesen minden évben közösen ünnepelnek az osztrák és magyar szőlősgazdák. Ezúttal sem volt másként: a több mint egy tucat járműből álló traktoros, utánfutós, teherautós menetben sok osztrák rendszámú járgányt láttunk.

Ezen napon Vaskeresztesen minden a szőlőről és a borról szólt. A helyi cumigyár ugyanúgy képviseltette magát a szüreti menetben, mint a lánglelkű lánglovagok, vagyis a helyi önkéntes tűzoltók, akik kövér szőlőfürtöket aggattak piros tűzoltókocsi csapjaira.

Hagyomány már, hogy a felvonulók a helyi Alpesi fogadó és Borháznál gyülekeznek, ahol most is Hatosné Németh Valéria, a német kisebbségi önkormányzat elnöke és Krancz Imre, a falu polgármestere köszöntötte a vaskeresztesi sváb szüret résztvevőit.

A menet innen a falu Fő utcáján át a Vashegy lábához vonult, ahol a frissen kaszált rétre beálltak a járművek, az „utasok” pedig az utca aszfaltján táncra perdültek. Az ünneplés annak szólt, hogy Hatos István hegybíró kiadta az engedélyt a szüret megkezdéséhez, méghozzá a falu végén, a szőlőhegy kapujában.

A szüreti mulatság alaphangját megadta a hangulatos műsor: a Helyi Hagyományőrzők, a Vaskeresztesi Német Tánccsoport, a Pornóapáti Vegyeskar, a Dunaszentmiklósi Német Kisebbségi Táncegyüttes, a Dunaszentmiklósi Fúvószenekar produkcióját tapsolhatta meg a közönség.

A helyiek kínálgatása nyomán persze nem hiányzott a szüreti ünnepségről a vaskeresztesi vörös sem: sokan kortyolgattak bort, eszegettek hozzá pogácsát.

A sokadalomban nagy feltűnést keltett két oldtimer autó: a Mercedesek a határ túloldaláról érkeztek, és gazdáik természetesen a szőlőfürtökkel díszített járgányok közé álltak.

A szüreti mulatozás késő délután a hegyen folytatódott: a szövetkezet pincészete előtt Hatos István hegybíró mondott köszöntőt. Beesteledett már, mire a menet visszatért a faluba, hogy elköltsék a közös vacsorát, és hajnalig tartó bállal zárják a mulatságot.