Megagála a Sportházban: Kállay Saunders András, Tolvai Renáta, Kökény Attila, Tóth Vera, Caramel

Az alaphangulatot - nevezhetnénk így is: az alapszintet - a Savaria Táncsport Egyesület ifjú művészei teremtették meg, avagy lőtték be. A Horváthné Berta Ágota művészeti vezető irányította együttes odaadásból, fegyelemből, egymásra figyelésből, igényességből jelesre vizsgázott. Megbizsergették a vasi nézők szívét. Lehettünk úgy ezren, bár, őszintén szólva, jómagam ennél még nagyobb érdeklődésre számítottam.

Az elegáns Kállay Saunders András szerénységével is rögvest megnyerő volt, s olyan közvetlenül szólt a publikumhoz, mintha valamennyi néző személyes ismerőse lenne. "Készül a lemezem, klipem is lesz hamarosan", jelentette be kisgyermekes mosollyal, majd egyszer csak: "Mit akartam még mondani?". De rögvest folytatta, a messzebb lévő (ülő) nézőket így invitálta: "Gyertek le a küzdőtérre, bulizzunk együtt!." Kilenc dalt adott elő, valamennyit  pengésen. Minden rezdülése őszinte volt,  s lényének kisugárzása lehet a biztosíték arra (meg persze ki tudja, még mi minden), hogy hosszú vágtát tehet majd meg,  azaz pályája  építkezhessen  fokról fokra.

Tolvai Renáta nem csak egyszerűen bájos, sőt gyönyörű,  hanem olyan kvalitásokat is meg-megcsillantatott, amelyekkel megbabonázta hallgatóságát. Valóban bámulatos, hová is fejlődött az elmúlt hónapokban, mi mindent el tud egészen kiválóan "ültetni" rajongóiban. Az is tetszett, ahogy kihagyott egy dalt, azzal, hogy azt nem szereti, s nem szeretne csalódást okozni. No meg: "Ma ez a második fellépésem, ezért fáradok ennyire...  Nem haragusztok, ugye?". Így hangzott a publikum felől: "Imádunk, Reni!."

Kökény Attila kiforrott énekes benyomását keltette ezúttal is, "Rád gondolok és a sírás fojtogat"..., ezzel kezdte. Aztán: Majdnem szerelem volt, Kicsi, gyere velem csókot csenni... Szép gesztus volt, amikor  arra kérte a nézőket, hogy tapsolják meg a nagy elődöket, Cserháti Zsuzsát, Máté Pétert... Megtette  az egyébként hallatlanul intelligens  hallgatóság. A második részben Tóth Vera "emelte a tétet:" Szakíts, ha bírsz, Ha legközelebb látlak, Hamu és gyémánt... Caramelnek  elhittük, hogy a "szerelem az egyetlen lélekdonor." S hogy  soha nem szabad föladni...

MINDIG ÉS MINDIG MAGASABBRA...

...Tóth Verának, a legelső honi megasztárnak (is) nagy szíve van, amit aztán "ki is tett a színre."  Sikeres albumokkal a háta mögött sem szállt el vele az a bizonyos szekér. A New York, New York-ot  úgy énekelte, hogy azzal  a világon bárhol megállná a helyét. Caramel arról is beszélt a közönségnek, hogy  szüleivel, testvéreivel  töltötte a karácsonyi ünnepeket, a bejgli íze most is a szájában van. Nem mellékesen: úgy érzi,  élete legjobb CD-jét készíti, ami tavasszal jelenik meg.