Villamos a kőtárban

Gyerekek utaztak egy képzeletbeli 1912-es villamoson a Savaria Múzeum kőtárában, illusztrálandó Kalocsai Péter: Városi Tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon, 1867-1914 című könyvének témáját.

Merklin Tímea

A Vasi Múzeumbarát Egylet által szervezett programban a Derkovits Gyula Általános Iskola 7.a osztályosai szerepeltek: Cseh Dóra, Horváth Gábor és Molnár Bálint. Felkészítő tanáruk, Szekér Szabolcs írta a forgatókönyvet.  Ültek a gyerekek az 1912-es villamoson abban a szituációban, hogy egyikük most érkezett vonattal Budapestről, a nénikéjéhez megy az Óperint utcába, szerencséjére a villamosnak ott is van megállója. Az utasok örömködnek azon, hogy perceken belül ott lesznek. 

A villamos a vasútállomástól indult, így megcsodálhatták annak épületét, hozzáfűzve: volt néhány éve egy remek polgármester, Éhen Gyula (aki azóta már képviselő a fővárosban), az ő idejében, pont a századfordulón adták át az állomást. "Képzelje  - mondta egyik gyerek a másiknak - , azt hallom, mióta ennyi vonat jár erre, egyre több pénzes ember fordul meg itt, gyárakat, meg üzemeket akarnak alapítani..."

A békebeli utasok közül a helyi meséli a fővárosból jött vendégnek, hogy már 15 éve van villamos a városban, 1897 óta, és a lakók igen megszerették. Átszeli a várost, a fáradt utazónak nem kell még órákat gyalogolnia mondjuk a Kálvária utcáig. A vásárra vagy onnan haza is könnyen el lehet vele jutni.

Megy a villamos, a Széll Kálmán utcában járunk képzeletben, megtudjuk: a pesti Andrássy út mintájára készítették, csak sokkal keskenyebb. Ha elnéz balra, ott a Savaria Múzeum. 4 éve készült el, pár éve helyezték ide Horváth Boldizsár szobrát. Igazságügy-miniszter volt és Szombathelyen született.

A villamos befordul a Király utcába, majd az Erzsébet királyné utcába, aztán beér a Fő térre, elhaladván Horváth Boldizsár háza előtt. 

Tudja-e kisasszony, hogy Horváth Boldizsár Márkus Emília gyámja volt? Ő  is ebben a házban élt  mondja az egyik utas a budapesti vendégnek, aki így felel:  "Igen, hallottam róla. A keresztanyám sokat jár színházba, állítólag felejthetetlen volt a Rómeó és Júliában."

A Fő térben gyönyörködve megállapítják: mintha csak a fővárosban járnánk. Sokat köszönhetünk Éhen Gyulának, aki városunkat modern várossá tette.

A villamoson való zötykölődés korabeli városnézést tesz lehetővé a közönség számára is: a falon vetített képek mutatják mindazt, amiről a gyerekek csevegnek. Íme a Szentháromság szobor, a Szombathelyi Takarékpénztár épülete, az aljában üzletekkel. Aztán a püspöki palota, amit még az első szombathelyi püspök, Szily János emeltetett. Mellette jobbról a székesegyház, lassan száz éve, hogy befejezték az építését. Ötzeren elférnek benne...

A kis utasok lassan az Óperint utcába érnek, készülődnek. Nézik, hogy megy át a villamos a Perint hídján, a pataknak a sok esőtől megint milyen haragos a vize. Aztán elköszönnek, leszállnak...

Így csattogott át a békebeli villamos szerdán a kőtáron, a gyerekek nagy-nagy tapsot kaptak. 
 
  
 

 
  
 
 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!