A találkozások nyoma megmarad

Nyomárkay István 1937. március 16-án Budapesten született. Az elemi iskolát Makón, az általános iskolát és a gimnáziumot Budapesten végezte. 1956-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának volt hallgatója magyar-délszláv szakon. Egyetemi tanulmányai alatt Kniezsa István és Hadrovics László szlavisztikai előadásai gyakoroltak rá nagy hatást. Hadrovics László ösztönzésére kezdett el nyelvészettel foglalkozni, részt vett a Nyelvészeti Tudományos Diákkör munkájában. Tizenhárom évig középiskolai tanárként dolgozott. 1964-ben doktorált „summa cum laude” minősítéssel Hadrovics Lászlónál. 1975 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudomány Kar Szláv Filológiai Tanszékének oktatója, l989-től pedig egyetemi tanár. Akadémiai doktori értekezését 1987-ben védte meg. Ez az értekezés jelentős nemzetközi visszhangot keltett, eddig kevéssé kutatott kérdésre irányította a figyelmet, nevezetesen a tükörszavak vizsgálatára.

- Nyomárkay professzor 1987-től 2004-ig vezette a Szláv Filológiai Tanszéket, illetve a Szláv és Balti Filológiai Intézetet  - méltatta a díjazottat prof. dr. Gadányi Károly, az egyetem elnök-rektorhelyettese. - Az egyetemi közéletben jelentős szerepet játszott. A Kari Gazdasági Bizottság, illetve a Kari Habilitációs Bizottság elnöke, a Szlavisztikai Doktori Iskola alapító tagja volt. Széchenyi professzori ösztöndíjas, a Zágrábi Egyetem Hungarológiai Tanszékének majd a münsteri egyetem vendégprofesszora volt, összevont kurzusokat tartott a Sassari Egyetemen. Számos vendégelőadást tartott horvát, szerb, osztrák és német egyetemeken. 1996-tól a Magyar Tudományos Akadémia Modern Filológiai Társaságának elnöke. Nyomárkay professzor a nemzetközileg is regisztrált Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae főszerkesztője. Tudományos munkásságának központi területe a déli szláv nyelvek, valamint a szláv-magyar, magyar-szláv nyelvi kontaktusok kutatása, magyar nyelvtudományi kérdésekkel is foglalkozik.  E munka több horvát kutatót is arra ösztönzött, hogy a horvát nyelvtanokat ebből a szempontból is vizsgálják.

Nyomárkay István, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja negyed százada kötődik a szombathelyi egyetemhez, annak Bölcsészettudományi Karához. Nagy mértékben hozzájárult a Bölcsészettudományi Kar szlavisztikai és más nyelvtudományi területek szakmai fejlődéséhez, akkreditációs megítéléséhez. Tagja volt a Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság látogató bizottságának, korrekt bírálatával segítette az intézmény megítélését. A Nyugat-magyarországi Egyetem és a Berzsenyi Dániel Főiskola egyesülésében, mint a Professzori Tanács tagja nagyon pozitív támogató példát mutatott. Nyomárkay professzor jelentősen támogatta és támogatja a Savaria Egyetemi Központ munkatársainak tudományos pályáját. Ez utóbbiak miatt is döntöttek úgy az egyetem vezetői, hogy a tiszteletbeli egyetemi doktori „doctor honoris causa” címet adományozzák neki.

Prof. dr. Nyomárkay István meghatottan vette át kitüntetését, s elmondta, hogy bár fizikailag rövid időt tölthet tanárként a hallgatókkal, reméli, hogy szellemileg hosszabb ez az együttműködés. Kiemelte, úgy véli, hogy a találkozásaiknak megmarad a nyoma. S ez az, amire egy tanár vágyhat.