A tanulóévek alatt tudni kell szolgává válni

Egy Bács-Kiskun megyei településről, Rémről származom, az édesapám szobafestő mester volt - mondja Vancsura Miklós. - Nyaranként sokszor segítettem neki a régi parasztházakban, egyfajta lecke volt ez számomra. Amikor a nyílászárókról vagy a falról le kellett kaparni, marni a festéket, sokszor engem kért meg, hogy segítsek neki. Mindig tetőtől talpig koszos voltam, aztán miután megvoltunk ezzel a munkával, már egyedül dolgozott tovább. Mindig megkérdezte, hogy jövök-e mellé szobafestőnek. Sokszor mondta, hogy jól gondoljam meg, a tanulást vagy a kétkezi munkát választom-e. Már akkor, gyerekfejjel tudtam, hogy én inkább tanulni fogok. -

Miután az igazgató elvégezte az általános iskolát, középiskolába került, nyáron pedig az erdészetnél dolgozott diákmunkásként. Egy idős erdésszel járták az erdőket, egy olyan emberrel, akitől rengeteget lehetett tanulni. Többek között azt is, hogy kell helyesen étkezni, mennyi folyadékot és mikor kell inni annak, aki a tűző napon fizikai munkát végez.

Vancsura Miklós elárulja, azt gondolta, ez utóbbira sosem lesz szüksége. Aztán egy nyári munkánál mégis hasznát vette. A csapatból ő volt az egyetlen, aki három deci vízzel kibírta a 15 kilométeres oda és vissza gyalogutat a munkaterületre, és a több mint egy hétig tartó napi 16 órás munkát a sivatagi melegben, mint geodéta. Ő volt az egyetlen, aki nem lett beteg, a többiek a különféle vizektől vízkórságot kaptak.

-  Vízügyi szakközépiskolába jártam, de kőműves és ács szakmát tanultam - folytatja a vezető. - Két év alatt az ember már kitanulja a szakmát, szinte szakmunkásként dolgoztam. Baján a Szentháromság tér építésében is részt vettem, talicskáznom kellett a homokot. Emlékszem, egy talicska homokért egy forintot kaptam. Akkor az nagy pénznek számított, egy gombóc fagyi például két forintba került. Belehúztam, s így egymás után toltam a talicskákat. Megerőltető munka volt, de nagyon jól lehetett vele keresni. Szerettem nyáron dolgozni, mert így nem a szüleimre kellett támaszkodnom anyagilag. A középiskola után főiskola, majd egyetem következett, a mérnöki pályát választottam. -

- Szabadidőmben dolgoztam, ekkor már szakmai gyakorlatok is voltak. Például részt vettem a Tisza-tó előkészületi munkáiban, továbbá árvizek utáni felmérésekben. Nagyon kemény munka volt, de rendesen meg is fizették a 70-es évek elején. Emlékszem, az első komoly keresetemből megvettem életem első rotring csőtoll készletemet. Édesapám egyhavi keresete sem lett volna elegendő egy ilyen készlet megvásárlásához. A boltban összefutottak az eladók, amikor mondtam, hogy mit szeretnék venni. Ma is megvan ez a készlet, sokszor a kezembe veszem, s megforgatom. Jó érzés, hogy én kerestem meg rá a pénzt. -

Vancsura Miklós kiemeli, a diákmunkás évei alatt sok mindent megtanult, melyet aztán hasznosítani is tudott. Ahogy ő fogalmaz, a tanulóévek alatt tudni kell szolgává válni. A turizmusban például a vendégnek mindig igaza van, s még akkor is tudni kell mosolyogni, amikor az embernek nincs hozzá kedve.