Megújulni vágyó örökség

Az alapítvány 2006-ig folytatta áldásos tevékenységét szerte a Kárpát-medencében, míg az előző kormány egy határozatában meg nem szűntette működését. A szervezet, bár új néven és immár magántársaságként azóta is folytatja tevékenységét, az állami támogatás hiányában lehetőségei igencsak behatároltak.

A nehézségek ellenére minden évben megrendezik a Megújuló Örökség műemlékvédő konferenciát, amely által az érdeklődők bepillantást nyerhetnek egy-egy határon túli régió műemléki feltárásaiba és restaurálási munkálataiba, megismerve építéstörténeti jelentőségüket, vagy a vakolat alatt évszázadokig rejtve őrzött értékeket.

Idén 11 partiumi település 13 műemlék épületét tekinthették meg a résztvevők - köztük építészek, művészettörténészek, restaurátorok, mérnökök és civil személyek -, akik a Fekete-Köröstől a Berettyóig mindenütt tapasztalhatták, milyen erős kötődést éreznek a helybéliek féltett templomuk iránt, bizony néha nehéz szívvel, és csak meglehetős lelkészi ráhatással adnak teret a munkálatoknak.

Sajnos az utóbbi években többször előfordult, hogy egy-egy templom restaurálása az elmaradt támogatások miatt félbe maradt, vagy megrekedt a feltárások szintjén, ami érthető kétségbeesést és türelmetlenséget váltott ki a valódi használókban, a templomba járó közösségekben. Jó lenne tehát, ha a kormányzat részéről ismét lenne szándék és akarat az értékmentő program felkarolására, mert az épített örökség védelmében a határon túli magyarság nemigen támaszkodhat másra, mint az anyaország áldozatvállalására.

S ahogy Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, a magyar műemlékvédelem megalapítója hajdan mondotta: „Azon nemzet, amely saját emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti.”