A nyuszi tévedésből válhatott hajdanán a húsvéti ünnep kellékévé

E kérdésekre a keresztény hagyománykörben kell keresnünk a választ. A húsvét az ételek bőségét is minden esztendőben magával hozta, s ezzel az ünnepre való felkészülés, a böjt időszakát zárta le. A húsvétkor asztalra kerülő hagyományos étkek egytől egyig jelképek: a pirosra festett tojás Jézus kiontott vérét jelképezi, a torma a keserű kínjait, a sonka az öt szent sebét, míg a kalács az Isten bárányát szimbolizálja.


A hagyomány szerint az ételeket a pap a templomban megáldja, és így kerülnek az ünnepi asztalra. A megszentelt ételek nem szórhatók csak úgy el, azok minden morzsájára vigyázni kell. A megmaradt szentelményeket el kell égetni, vagy el kell ültetni.

A tojásfestésnek hagyományai vannak: hajdan kizárólag az asszonyok, lányok dolga volt. A tojásfestésekről 1767-ből származik írott vasi emlékünk. Az idők során a húsvéti tojás díszítésének több módja terjedt el. Gyakran a tojás felületének egy részét levéllel burkolták be, s úgy tették a festékbe; utána a levélke helye világos színű maradt. Más területeken a tojást „megírták”: viaszt olvasztottak, s azzal rajzolták a tojás héjára a kívánt mintákat. Mikor a viasz megszilárdult, következett a festés. Végül a színes tojásról a viaszt letörölték, s a helye sárgásfehér színű maradt.


Szintén elterjedt díszítő módszer volt a karcolás vagy vakarás – egy éles szerszám segítségével karcoltak mintákat a tojásba – míg a díszítés legnehezebb módja a tojáspatkolás volt. A húsvét egyetlen fontos kelléke, melyre azonban nincs túl sok utalás népünk hagyományaiban, és a liturgiában sem soknyomát találjuk, az a húsvéti nyúl. Nem is találhatjuk, mivel német eredetű szokásról van szó, s ott is csak a 19. században terjedt el.

A nyuszi jelkép kialakulását, átvételét feltehetően egy félreértés okozta. A 16. században a német földesuraknál a nép kötelező húsvéti szolgáltatása a gyöngytyúk volt, tojásaival együtt. A gyöngytyúk németül Haselhuhn, amit sok helyen rövidítve, csak Hasl-ként emlegettek, és szokás lett párhuzamot vonni a Hasl és a húsvét között. Más német uraknál viszont nem gyöngytyúk, hanem nyúl volt az ajándékozás tárgya, és itt kezdődött a kavarodás, mivel a nyúl német neve Hase. Így kapcsolódott össze a nyúl és a tyúk, a német és a magyar szokások, ezért kerül évről évre csokinyúl a húsvéti kosárba.