Az ifjú filmest megfertőzte a média világa

Tervek vannak, mondja lelkesen Rozmán László. Na, de ne szaladjunk annyira előre. Tipikus tizenéves vagy mégsem? A barátnőjével érkezik, leülünk beszélgetni. Szikár, jókedélyű kis ifjonc, tele tervekkel, tenni akarással, ötletekkel. Nehéz időszakot él át, érettségizik. A Szent-Györgyibe járt, mozgókép és médiaismeret specializáción tanult. Innen a filmes vonulat.

- Sokat gondolkodtam, hogy médiára vagy drámára szakosodjak, de végül a média iránti vágy bizonyult erősebbnek. Nem bántam meg, sőt. Olyannyira beleszerettem, hogy ezen a területen szeretnék továbbtanulni - mondja László. Amikor arról kérdezem, akart e valami más lenni, más valamivel foglalkozni, sokat gondolkodik.

-Valahogy megfertőződtem én ezzel a dologgal, soha nem gondolkodtam máson. Arra viszont emlékszem, hogy kiskoromban minden áron mozdony akartam lenni. Nem mozdonyvezető, egyszerűen mozdony. Jót nevetünk, aztán kicsit komolyabb témákról beszélgetünk.

- Nagyon jó tanáraim voltak, nekik köszönhetem, hogy itt tartok. Elméleti és gyakorlati téren is sokat nyújtottak - teszi hozzá. László az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny mozgókép és médiaismeret kategóriájában a tizenegyedik helyezést érte el. Szép eredmény, hiszen nyolcvanan jelentkeztek. Kicsit fájlalja ugyan, mert az első tíz mehetett volna tovább az ő tovább jutása Lady Gagán múlott. Nem vicc.

- Az egyik részfeladat az ő klippjének elemzése volt, amin három pontot vesztettem, így lettem tizenegyedik. Egyébként sem szeretem kifejezetten az énekesnőt, jó úton halad afelé, hogy Madonna" váljon belőle. Annak idején ő is így kezdte - véli.

Markáns véleménye van a körülötte lévő dolgokról, magáról az életről és a médiáról. - Nekem nem a pénz számít és remélem a későbbiekben sem fog ez változni. Szeretem, amit csinálok, élvezetből és szeretetből filmezek. Quentin Tarantino a nagy kedvencem. Egyébként nincs tévém. Minek, úgyis csak a "celebek" ömlenek belőle. Kollégista lévén azért hallok, látok egyet s mást a többiektől, bár sokszor nem értem ezeket a dolgokat. Ott van a Való Világ. Folyamatosan sztároltatják magukat és sokan szeretik is őket. De én miért szeressem? Mit tettek le az asztalra, hogy imádjam őket?  - mereng.

Amikor arról kérdezem, vajon a kortársai is így gondolják e, erősen forgatja a fejét. - Ők sajnos nem, furcsán néztek rám akkor is, amikor azt mondtam, én nem nézem a valóságshowt. Inkább beülök a moziba egy filmre. Most épp a Thor című filmet akarjuk megnézni. -  Ránéz a barátnőjére és összemosolyognak. Őt is megfertőzte a filmekkel, bár a Becstelen Brigantyktól kirázza a hideg.

- Pedig én nagyon szeretem, mondja László, mostanában egyébként is mindenevő vagyok, bár a horror továbbra sem az én műfajom. Bezzeg a mese. Na, ha valamikor tévét nézek, akkor szombaton és vasárnap reggel, a mesék miatt. Meg persze a Forma 1, hogy ki ne maradjon. -

Nemcsak a filmek játszanak szerepet az életében. Részt vett a Vas Népe Séta programjában is, sikerként könyveli el azt, hogy írásai megjelentek. A rádiózás sem maradt ki az életéből  több mint másfél évvel ezelőtt indították el az iskolarádiót az alsóbb évfolyamos diákokkal.

- Az elején még a mikrofontól is féltem, most meg már én vágom a műsorokat, híreket mondok, műsort vezetek. Tudom, sok mindent csinálok egyszerre, el kéne döntenem, melyik irányvonalat kövessem, mert ez csak ideig óráig jó így, de talán majd a főiskola segít, beadtam Kaposvárra és Egerbe is, ha az nemjön össze, akkor Pécsre megyek, médiamoderátor szakra - mondja László. Tipikus tizenéves és valamiért mégsem az.
 
László: jót tesz a fiataloknak a kollégium

László négy évig volt kollégista Szombathelyen. Ritka az a diák, aki azt mondja, jót tesz a fiataloknak a kollégium, ő mégis közéjük tartozik.  Jó kis közösség volt a miénk, hatan laktunk együtt négy évig. Most szétszéledünk, még annyira nem érzem a hiányukat. Ha választani kellene, hogy nyolcadik, vagy tizenkettedik után menjen az ember kollégiumba, biztos az előbbit javasolnám. Ott vagy a nagybetűs életben, de mégis van felügyeleted, ami jó. Sokat lehet tanulni a nevelőktől, jómodorra nevelnek bennünket. Kihágásunk meg sose volt  mosolyog.