Csecsemők és anyák segítője: 73 éves koráig dolgozott, s bármit is csinált, mindig élvezte a munkát

- Már gyerekkoromban is mindig babáztam  - meséli Betti néni.  - Öten voltunk lánytestvérek, s mindannyiunknak volt külön doboza, amelyben a babáit tartotta. Apám nem örült annak, hogy erre a pályára készülök, anyám viszont igen. Azt mondta, ez biztos állás, hiszen gyermekek mindig születnek. Aztán 1956-ban elkezdtem az iskolát, s valóra váltottam az álmaim.

- A Paragvári úton lévő iskolában szülésznőképzésben vettem részt. Akkor ez két évig tartott. Az utolsó fél év csak gyakorlat volt, megtanultuk az ápolás alapjait. Az oktatásnak része volt az ágyazás, a betegemelés, s a szülés levezetésének minden apró részlete. Meg kellett tanulnunk azt is, hogy mi a teendő akkor, ha rendellenesség van a szülés során.

Nagy Pálné munkába állt Szombathelyen, s rengeteg szülés levezetésében segített. Bár életének csak egy szakasza szólt a szülésről, mindig kapcsolatban maradt a gyerekekkel.

- Az elmúlt évtizedekben sokat változott a szülés levezetése  - emeli ki Nagy Pálné. - Sokkal modernebb műszerek állnak ma már a kórházak rendelkezésére, egyvalami azonban nem változott: a szülés természetes menete. Sok babát segítettem a világra, s sok anya mellett voltam lelki támasz a szülés során. De nemcsak kórházban jöttek világra babák a segítségemmel, hanem otthon is. Egyiket sem terveztük, de így alakult. Minden esetben ismerősök hívtak fel, hogy nézzek rájuk, mert fájdalmaik vannak. Miután megérkeztem, nem sokkal később megszülettek a gyerekek. Még a mentő kiérkezését sem várták meg. Minden rendben volt a szülés során. Mindig bíztam abban a tudásban, amit az iskolában kaptam.

- A szombathelyi szülésznőképző növendékeit mindenütt szívesen látták. Országosan a legjobb képző volt. A mi évfolyamunkból mindenki sokra vitte, akad, aki külföldön alapozta meg az életét. S bár mindannyian sok szülést levezettünk, több esetben rendellenességgel, szerencsére egy anya sem halt meg. Az iskolában 70 szülést kellett levezetnünk, s részletes naplót kellett írnunk mindenről. A tanáraink Nagy Gizella, Oszkó Mária, dr. Takátsy Tibor és dr. Balogh Jenő alaposan megtanították mind az elméleti, mind a gyakorlati dolgokat  meséli.

 Bár szerette a szakmáját, más területen  is kihívásokra vágyott

- Az életem során minden korcsoporttal foglalkoztam - teszi hozzá.  Csecsemőkkel a szülésnél, kicsi gyerekekkel akkor, amikor leraktuk a megyei módszertani bölcsőde alapjait, fiatalokkal pedig akkor, amikor tanítottam őket. Tíz évig vezettem a módszertani bölcsődét, s a hetvenes években nagy szó volt, hogy hagytuk a gyereket gyerekként viselkedni. Forrai Katalin zenepedagógussal három éven át vizsgáltuk, hogy a zene milyen hatással van a gyerekek fejlődésére. Ebből kiadvány is készült. Két évig voltam a kőszegi asztmás szakintézet vezetője, majd tíz évig a szombathelyi gyerekotthon ápolási igazgatója. Itt foglalkoztam fogyatékkal élő gyerekekkel. Nyugállományba vonulásom után még 16 évig a szombathelyi egyházmegyei papi otthon vezetője voltam. 73 éves koromig folyamatosan dolgoztam, s bármit is csináltam, mindig élveztem a munkám. Az egészségügyért mindig is rajongtam, s úgy tűnik, hogy a családban ez fertőző. Az egyik testvérem is az egészségügyben dolgozott, s az egyik unokám most végzi az orvosi egyetemet.