Dzsungel a falu közepén: patkányok, nyestek és parlagfű a kastélyparkban

- A kertünket elárasztják a patkányok, nyestek, a fertőzött kullancsok - panaszkodik az egyik szomszéd, Weinhoffer Andrásné, Zsuzsa. - Nem ritkán dögöt is találtunk már a magasra nőtt gaz között. -

Jánnyék szemközt, az úttest másik oldalán laknak. Őket a korhadó fák aggasztják, melyek rádőlhetnek a házukra. Már előfordult, hogy egy fa kidőlt az úttestre, kis híján baleset történt. A kastélykert túloldalán Neubauerék a házuk fölé lógó faágak miatt aggódnak. Talán a legrosszabb helyzetben mégis az a három lakó van, akiknek lakása beékelődik az ügyvédnő ingatlanába.

Egyikük allergiás, tartanak a parlagfűszezontól. A falubeliek kiéheztetett kutyákról is tudnak, amelyek miatt nem merészkednek a területre. A rozsdás kerítésen át, az elvadult növényzet mögül nyers téglafalak, kivert ablakszemek, jelzik az egykori kastély helyét. Pedig valaha, amikor a gazdaság volt itt,  padok voltak a ház előtt, s a falu gyerekei a medencéhez jártak fürödni nosztalgiáznak a helyiek. (Tegyük hozzá: hát  még milyen lehetett a kúria, amikor a jogos tulajdonosai laktak benne!) 

Beszélgetőtársaink tudni vélik, hogy a tulaj  annak idején állami támogatással jutott hozzá a műemlékhez, s oktatási központot akart létrehozni. Csak odáig jutott, hogy leverte a vakolatot. Weinhofferné mutatja a környezetvédelemtől a panaszukra kapott választ: az ügyintéző átteszi az ügyet az önkormányzathoz, mert felügyelősége a kullancsokkal, a parlagfűvel, a patkányokkal és a rendezetlen állapotokkal kapcsolatban nem rendelkezik hatáskörrel. Ilyent meg lehet tenni az unióban?

Zalán József jegyző csak hét éve dolgozik a faluban, az ügy részleteiről csak hallomásból tud. Úgy tudja, az adásvétel után derült ki, hogy a kastély körül szennyezett a talaj, s emiatt polgári peres ügy húzódik a régi és az új tulajdonos között.

Az ügyvédnő sajátos életvitelt folytat, lakcímét gyakran változtatja, a neki küldött tíz levél közül hét  visszajön. A helyben lakó karbantartójával tartja a kapcsolatot, aki néha lekaszálja a kerítés melletti sávot.

A jegyző szerint kiéhezett kutyák biztosan nincsenek a parkban a tulajdonos nagy állatbarát , kóbor ebek lehetnek, amiket a lakók ott látnak. Az pedig sajnos tény, hogy csak parlagfűre van szankció, az elhanyagolt fák és bokrok esetére nincs eszköze a hivatalnak.  Zalán József úgy látja: az ügy egy mókuskerék, amiből a tulajdonosnak egyelőre nem érdeke kiszállni.

A összefogás nem megoldás  

Zsuzsa asszony, az egyik szomszéd nem tartaná kizártnak, hogy a falu társadalmi összefogással tegye rendbe a jáki templomtól pár száz méterre csúfoskodó parkot. - Én lennék az első, aki nekilátnék a munkának - mondja. A jegyző ezt nem tartja jó ötletnek. Egyrészt mert csak a tulajdonos engedélyével mehetnének be a területre. Másrészt mert odabent sok a kényes, műemléki dolog, például növény, melyek esetleges megrongálása súlyos bírsággal járna.