Húsz éve tűnt el Vlagyimir Iljics Lenin

Húsz éve, 1990. március 11-én, vasárnap kis csapat jelent meg a téren. Németh István kezében téglaporos fólia tekeredett, Kovács Jenő kisméretű nemzetiszínű zászlót hozott, amelyet e sorok írójának kezébe nyomott. „Te ott lent vezényelj, mi majd fönt szépen betakarjuk az öreget”, mondta, és a kör létra keresésébe kezdett. Ebben a Művelődési és Sportház igazgatója, Babos Sándor segített, miközben Gombás Endre élesítette fényképezőgépét.

Durst Dezső és az Éhen Gyula Kör más tagjai – mert ők álltak a szimbolikus, majd később emblematikussá vált akció hátterében – pedig a téren cirkáltak. Nem sokkal előtte ugyanis egy taxis szólt, hogy munkásőr egység áll készenlétben, „legyetek óvatosak”.

Folyamatosan URH-s rendőr Zsiguli húzott el a színen, az emberek kisebb csoportokban gyülekeztek a kapualjakban. De a térre senki sem jött.



A legváratlanabb fordulatot az jelentette, hogy három profi tévéstáb, a svéd királyi, az angol BBC és egy francia magántársaság állított kamerát, a magyar tévé nem volt jelen. Mint mondták, a rádióban hallottak az egyesület letakarási szándékáról, ezért utaztak Szombathelyre.

Délelőtt 10- kor beindult az akció. Ment minden, mint a karikacsapás, még ha a félsz ott volt is a zsigerekben. Tíz perc múltán a szobor eltűnt a fóliában, legvégül a piros-fehér-zöld lobogót tűzték Vlagyimir válla mögé. Befejeztetett.

A nem mindennapi eseményről a megyei lap nem adott hírt (csak 20-a után), az országos média is hallgatott. Nem úgy a folytatásról, ám csak a szabad választásokat követően. Április elején az esti órákban darus kocsi érkezett, és a Városgazdálkodási Vállalat emberei elkezdték a Kisfaludy Strobl Zsigmond-szobor eltávolítását. Jelentős tömeg gyűlt össze, morajlott, és részben agresszíven viselkedett. A letűnt rend jelképét megrugdosták, szájába csikket tettek, egyebek. A legtöbb szombathelyi ekkor döbbent rá, hogy itt valami véget ért, és a folyamatok túlléptek rajtuk.