Leukémiával küzd a kis Attila

Ma mindenki  - ezalatt jó néhány segítő kőszegi is értendő!  -   arra figyel aggódva: beindul-e a csontvelőképződés a kisfiúnál. Ha nem, Budapesten következik a nagyon kockázatos műtét, majd utána a 6 hét steril szoba, a 6 hét félsteril szoba, végül a   féléves lábadozás.

Most erre próbál felkészülni a  Sólyom család, amelynek három gyereke közül Attila a legidősebb. Kisfiuk betegségéig is megjárták a kálváriát.

 - Szerződéses katona voltam Békésben, de amikor NATO-lokátort telepítettek, munkanélküli lettem  meséli történetüket dióhéjban a családfő, a nagy Attila (35).

-  Vállalkozóként próbáltam boldogulni. Négyszintes épületeket építettünk, de a fővállalkozó eltűnt a pénzzel. Csak a Ferihegyen hagyott kocsiját találta meg a rendőrség. Nyolc tüzépet és 12 kisvállalkozót tett tönkre. Mindenünk,  a lakásunk  is ráment. A kisebb fiunk asztmás lett, az orvos hegyi levegőt ajánlott neki. Egy ismerős révén először Körmenden találtunk albérletet, aztán jöttünk át Kőszegre. A kicsinél néhány hónap után elmúlt az asztma. Nagyon boldogok voltunk. Úgy két éve éltünk már Kőszegen, amikor kiderült,  a   kis Attilánál jóval nagyobb a baj.

Derült égből villámcsapásként érte ez a családot.  - Tavaly augusztusban belázasodott, orvoshoz vittem  veszi át a szót az anya, Anikó (31).  Az orvos azt mondta,  megfázás. Másnapra kisebb- nagyobb vörös pöttyök lepték el a testét. Megijedtünk nagyon, az orvos azonnal kórházba utalta.

Ezen a ponton az emlékek olyan erővel törnek fel, hogy hallgatójuk sem tudja őket  könnyek nélkül hallgatni. A leukémiával folytatott küzdelem heroikus erőt követelt a kisfiútól és a szülőktől is. A kezelések nyomán a kis Attila nem volt képes enni, naponta tízszer is megszúrták, tüdejébe víz került, volt tüdőgyulladása is.

Csont és bőr lett, 12 kilósra lefogyott. Majdnem egy évet töltött a Markusovszky kórház gyermekosztályán. Ott sok mindent meg- és átélt. Olyan helyzeteket is, amelyeket egy kisfiúnak nem kellene. Osztályfőnöke, az őt jól ismerő felnőttek mind azt mondják: Attila a kórházban töltött egy év alatt felnőtté vált.

Közben megmozdult a családért sok kőszegi. A Béri Balog iskola, ahova Attila és húga, Bernadett (7), az óvoda, ahova a kis Bence (5) jár,  a református, majd a katolikus közösség, a beteg gyerekeket segítő Myrtill Alapítvány, a polgármesteri hivatal dolgozói.

Az osztályfőnök Erika néniről, az alapítvány elnökéről, Melindáról,  és a hivatalban dolgozó Mariannáról felsőfokon hallok dicséreteket. Egyikük elmeséli: egy összeget vitt nekik egyik este, a családfőnek adta át, aki hálásan köszönve mondta: éppen jókor jött, mert egy forintjuk sincs.

Nem egy kőszegi véleménye: csodálják a szülőket. Az apát, mert  rendkívül szorgalmas, éjt nappallá téve minden alkalmi munkát elvállal, az önfeláldozó anyát, aki a legtöbb időt töltötte kisfia mellett a kórházban.

 - Minden módon próbáltam munkát keresni  meséli  Attila.  Ahova felvettek vagy csődbe ment, vagy nem fizettek. Félek a lovaktól, de dolgoztam lovak mellett is. Most úgy havi 127 ezer forintból élünk öten. A rezsi kifizetése után nem sok marad. Biztonsági őri tanfolyamot végzek a munkaügyi központon keresztül, talán sikerül majd elhelyezkednem.

 -Masát Péter főorvos megmondta: egy felnőttnek mindig Attila mellett kell lennie  - hallom Anikótól, aki dicséri az orvost és a gyermekosztály dolgozóit. Nemegyszer éjszakázott a kórházban.

Az onnan történő hazajövetel sem volt sima ügy: albérletük penészes volt, oda nem mehetett vissza Attila. Akkor ajánlotta fel a családnak a parókia alsó szintjét Veres János református lelkész.
 
Most ott él a család tele aggodalommal. Mi lesz Attilával? Miből fedezik majd  féléves kezelését  Budapesten?