Mi lesz veled, Ratkó-gyerek?

Sokak szerint ketyeg már az egészségügyi-szociális bomba. Ha felrobban, az egész társadalmi fejlődést átírhatja. A  következő 15-20 évben a jelenleginél csaknem 1 millióval több lesz az időskorú magyar állampolgár. A nagy számok törvénye szerint a intézményi szociális, illetve egészségügyi ellátásra szorulók száma is százezrekkel nőhet. Ez utóbbira egyszerűen nincs felkészülve (másra sem) a hazai egészségügy. Tágítva a kört: nincs felkészülve sem a politika, sem a társadalom.

A Ratkó-korszak gyerekei mostanság mennek nyugdíjba - már ez is megrázta-megrázza az államszerkezetet - de ahogy múlik az idő, egyre több gondoskodást igényelhetnek. Ehhez pedig  infrastruktúra kell, közte számos új idősotthon. De miből épít ilyet az államönkormányzat, amikor tengernyi más gondja is akad?

Ebben a helyzetben triplán ad, aki ad. Ma nem a mecénások, hanem az eredeti tőkefelhalmozók idejét éljük, egyre lazább társadalmi fegyelemmel és erkölccsel bélelten. A magyar újgazdagoknak nincs kedvük adakozni, s ha meg is teszik, amögött többnyire számító megfontolás áll.

Mégis akadnak kivételek. Olyan példák, amelyek egyszerre dobogtatják meg a szíveket és mutatnak rá a nagy szavak ürességére. E kivételek egyike nemrég testet öltött Körmenden. Unger László Budapesten élő, volt körmendi lakos bőkezű támogatása révén gyakorlatilag szerkezetkész az új idősek otthona.

- Felemelő ez a tett - hangzott el a mecénást köszöntő laudációban, amit Bebes István, a város polgármestere adott elő. 

- Laci bácsi megkeresett minket azzal, hogy segítené imádott városát. Ezt leginkább szociális téren tenné meg. Megállapodtunk, hogy az idősek támogatására fordítjuk a felajánlott pénzt. Ennek nyomán elkezdődhetett az új intézmény kivitelezése. Ez a magatartás, mecenatúra nem csak anyagiakban gazdagít minket - hangzott el.

De kicsoda Unger László, a nemeslelkű adományozó?

A férfi 1930-ban született Körmenden, hatgyermekes családba. Kitanulta a szabómesterséget, volt is érzéke hozzá. Törekvő és igényes ifjúként gyorsan elérte mindazt, amit egy kisvárosban lehetett. Aztán Budapestre ment, ott folytatta. Bekerült a Május1 Ruhagyárba, végig járta a ranglétrát, üzemvezetőségig vitte. A történetet aztán  személyesen ő folytatta azon az ünnepségen, amely róla szólt és neki íródott: Unger László Körmend díszpolgára lett.

- Mindig is imádtam ezt a várost - mondta a fürge mozgású férfi, aki életkorából bő évtizedet simán letagadhat.

- Kevés pénzzel mentem el innét, ám tudtam: ezt a várost  sohasem fogom elfelejteni.  Budapesti lettem, 43 évet ledolgoztam. Közben Mongóliába is kijutottam, majd Ukrajnába, no nem üdülni... A legnagyobb elismerést munkatársaimtól kaptam, büszke vagyok máig rájuk. Kérdezik, honnét az adomány. Nos, megdolgoztam érte. Sok évvel ezelőtt ingatlant vettem, jó helyen. Építkeztem is. Ahogy aztán az idő múlt, rájöttem: ifjúságom színhelye, Körmend az én igazi otthonom. Nos, eladtam az ingatlanokat és a pénzt felajánlottam a városnak. Ha sors úgy hozza, ismét itt telepedhetek le.

A több mint 200 milliós beruházás révén 30 lakást alakítanak ki. Hírek szerint az adományozó, nagylelkűségét elismerendő, lakosztályt kap. Augusztus végére lesz teljesen szerkezetkész az épület, majd folytatják az építkezést. 

Tervek szerint jövő év elején nyit az új ház a Szociális Szolgáltató és Információs Központ szomszédságában. A ház a legkorszerűbb építési eljárásokat rejti, lesz benne fizioterápiás szoba kezeléssel. Geotermikus energiát hasznosít, és kényelmi eszközökkel szerelik fel. Aki itt  lakhat, annak tartalmasak lesznek a hétköznapjai.
 
- A Ratkó-korszak néven elhíresült probléma itt is feszítő lehet - mondta Viserálek Sándorné, a szociális szolgáltató központ vezetője.

- A mai ötvenesek 20 év múlba egészen más problémákkal szembesülnek, jelesül az öregedéssel, s ez  kihat másra is. Unger úr tette ezért is kimagasló és példamutató. Az adományozó mellett elismerés illeti az Idősekért Nonprofit Kft. vezetőit is, ők gondozták  az adományt, annak felhasználását. Úgy véljük, szavakban nehezen fejezhető ki mindaz, amit Unger László cselekedete okán érzünk. A díszpolgári cím mellé kijár valamennyi felelősen gondolkodó körmendi ezen szava: köszönjük!

Az új idősek otthonát úgy építik meg, hogy arra még egy emelet húzható - ez is elhangzott az ünnepségen. Mintahogy arról is szóltak, hogy ha elkészül az otthon, akkor ismertetik a bejutás feltételeit. 

Az adományhoz visszatérve, hasonlóra a város múltjában is akad példa. Igaz, ehhez nagyon vissza kell menni az időben. Egy zsidó kereskedő, jelesül Eppinger Izidor, 10 ezer koronát (ma 40 millió forintot érne) hagyott 150 évvel ezelőtt a Körmendi Szépítő Egyletre. 

Prey János még ennél is többet, 12 ezer koronát adományozott városának. A pénzt a közkórház építésére fordították (a költségek 10 százalékát fedezte). Jellemző az utókor hálájára, hogy még az az emléktábla is eltűnt az intézmény faláról, amely e nemes tettet  megörökítette. Prey síremléke még látható, rossz állapotban. 

Unger László bizakodó: mint mondta,  ez a város megérdemli a támogatást. Ünneplésének  legfelemelőbb pillanata az volt, amikor  a szociális intézmény lakói műsorral köszöntötték. Az utaknak célja van, hangzott el, majd az alkalmi kórus dalokkal és versekkel kedveskedett a mecénásnak.

Farkas József, a város rendszerváltás utáni első polgármestere, valamint Szabó László volt alpolgármester és Viserálek Sándorné intézték az adományozással, illetve az építkezéssel kapcsolatos ügyeket egy nonprofit szervezet vezetőjeként. Farkas József elmondta, hogy folyamatos munkára volt szükség, s mivel nem mindennapos esetről volt szó, több új elem is akadt az ügyintézések során.

- Szívesen tettük, amit tettünk, de tény, hogy sok időt és energiát igényelt a feladat. Ám Unger László őszinte köszönete, valamint a cél, az idősek segítése mindent megér. Úgy vélem, ez egy fontos lépés volt egy hosszú úton.