Öngyilkos fiatalok - Tragédiák és miértek

- Ha a médiában megjelenő híradásokat figyeljük, úgy tűnhet, hogy nő a gyermekkori és fiatal felnőttkori öngyilkosságok száma. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által a nyár derekán nyilvánosságra hozott jelentés is tényként kezeli ezt. A KSH adatai ugyanakkor egyelőre nem támasztják alá egyértelműen ezt a vélekedést. A 24 évesnél fiatalabb korosztály körében az ezredfordulón még évi 170-nél is több öngyilkosságot regisztráltak. A későbbiekben ez a szám csökkent, s éveken keresztül  egészen 2008-ig  évi száz körül mozgott. Az első és egyetlen kissé kiugró esztendő 2009 volt, amikor 137 gyermek és 24 év alatti felnőtt vetett véget önkezével az életének. A hosszú évek egyenletes demográfiai számsoraiból némileg kiugró 2009-es év adatai alapján egyelőre elhamarkodottnak tartom Szabó Máté ombudsman sommás kijelentését. Meglátjuk majd, milyen tendenciát rajzolnak fel a következő évek statisztikai adatai - véli dr. Buda Botond. Hozzáteszi: nem hiszi, hogy a fiatalok körében meglepően magas lenne az öngyilkossági arány. Ha ugyanis rápillantunk Magyarország korfájára, azaz a lakosság életkori megoszlására, nem nehéz észrevennünk, hogy a 24 éves kor alatti fiatalok és gyermekek durván a népesség egyharmadát alkotják. Ehhez képest az öngyilkosságok mostanában évi 2500 körül mozgó számából még a kissé kiugró 2009-es esztendőben is csak alig több mint öt százalék került ki ebből a korosztályból. Az esetek gyakoribbá válásáról  a frissebb statisztikai adatok megjelenéséig  lehet persze vitatkozni, az azonban valószínűnek tűnik, hogy a média a korábbi évekhez képest aránytalanul nagyobb publicitást biztosít az ifjúkori eseteknek.

 - Bagatellizálni ugyanakkor én sem szeretném a jelenséget, hiszen például az Egyesült Államokban a 15-24 éves korosztályban a baleseti és gyilkossági halálozás után még mindig az öngyilkosság a harmadik leggyakoribb halálok - teszi hozzá.

 - Vajon mitől függ, hogy ki milyen módszerét választja az öngyilkosságnak?
A szakember szerint legmarkánsabban a fiatalok neme határozza meg az elkövetési módot. A lányok a fiúkhoz képest kétszer gyakrabban foglalkoznak az öngyilkosság gondolatával, ugyanakkor az általuk leginkább kedvelt módszerek (gyógyszer-túladagolás, falcolás) nem mindig halálosak. A fiúk ezzel szemben a lányokhoz képest négyszer nagyobb valószínűséggel bele is halnak az öngyilkossági kísérletbe, mivel ők gyakrabban választanak halálbiztos módszereket (magasból leugrás, akasztás, s bizony már Magyarországon sem ritka a lőfegyver használata).

- Milyen előjelei vannak egy-egy ilyen tragédiának?

Dr. Buda Botond azt mondja, ha alaposan megvizsgáljuk a gyermek- és fiatalkori öngyilkosságok hátterét, okait, akkor nagyjából kész is a leltár arra nézve, hogy milyen előjelekre érdemes fokozottan figyelnünk. Az esetek nagy hányadában valamilyen pszichés probléma (szorongásos zavar, depresszió, alkohol- vagy droghasználat) áll a cselekmény hátterében. A fokozott ingerlékenység, a reményvesztettség, a kisebbrendűségi érzés is gyanús jelnek tekinthető. Különösen oda kell figyelni azokra a fiatalokra, akiknek a családjában volt már öngyilkos, vagy akik saját maguk megkíséreltek már öngyilkosságot. A sorozatos iskolai kudarcok és a családon belüli  verbális, fizikai vagy szexuális  erőszak is komoly veszélyforrásnak számít. A támogató háló (kortársak, barátok) hiánya, a szegényes kapcsolatrendszer is kockázati tényező, egyszersmind figyelemfelhívó jel lehet.

A szakember arra is rámutat, hogy bár ritkán merünk beszélni róla, az elutasító családi vagy iskolai környezetben saját titkolt homoszexualitásukkal vívódó fiatalok is gyakrabban vetnek véget önkezükkel az életüknek.

- Mit tehet a család, a baráti kör, a társadalom hogy ne történjenek hasonló tragédiák?

  - A látszólag hasonló tragédiák mögött többnyire különböző okok, más és más emberi sorsok húzódnak meg. Az ön által említett Vas megyei esetek közül kettőről közelebbi információm is van. Az egyik hátterében éveken át nem kezelt pszichés zavar állt. Nyilvánvaló, hogy az ehhez hasonló esetekben a család és a baráti kör legfontosabb feladata az lehet, hogy észrevegye a zavart, kézen fogja a hozzátartozót, s tűzzel-vassal biztosítsa, hogy az ne tudjon kitérni a szakszerű orvosi-pszichológiai ellátás, ellenőrzés alól. A többi esetben valószínűleg feldolgozatlan veszteségélmény, szerelmi bánat lehetett az ok. Ilyenkor is a család és a barátok lehetnek azok, akik a szerelmi drámáról első kézből értesülnek, és a csalódott, reményvesztett fiatal hóna alá nyúlhatnak - mondja.

 - A társadalom szerepe legalább ilyen fontos. Kulcskérdés lenne például a hatékony, korszerű és egyenletes hozzáférést biztosító gyermek- és serdülőpszichiátriai ellátás, melynek hiányosságait joggal kritizálta Szabó Máté ombudsman. Amíg az országban alig hetven gyermekpszichiáter dolgozik, amíg az ő nagy részük is hajlott korú már, amíg az egész Dunántúlon nincs aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás, addig nehéz helyzetben vagyunk. Mondhatjuk persze, hogy ez jórészt pénzkérdés. Vannak azonban a társadalomnak csekélyebb anyagi vonzatú tennivalói is. Korántsem ennyire egyszerű, ám életbevágóan fontos lenne  és egy fillérbe sem kerülne  legalább az iskolákban biztosítani, megkövetelni és tanítani a toleráns, elfogadó hozzáállást. Hogy ne lehessen kiközösíteni a roma kislányt, hogy ne lehessen lerománozni a határon túlról idetelepült honfitársaink gyermekeit. Hogy senkinek eszébe ne jusson kicsúfolni a kövér kisfiút, vagy - erre is volt tragédiába fordult szomorú példa az elmúlt hetekben - lefogni és megverni azt az iskolást, akinek egyszerűen csak az a bűne, hogy mélyszegénységben tengődő családból származik. Úgy gondolom tehát, a társadalomnak is bőven van még tennivalója a hasonló tragédiák megelőzése érdekében  - mondja zárszóként az ideggyógyász.

 
Szerintem (jegyzet)
Szerettem volna megszólaltani a Markusovszky kórház gyermek- és ifjúságpszichiátriai gondozójának főorvosát, de nem sikerült. És tudják, miért nem? Mert nem volt egyetlen szabad perce sem.  Ez is jelez valamit. Például azt, hogy igaza lehet Szabó Máté ombudsmannak, amikor azt firtatja augusztusi jelentésében, hogy az egész Dunántúlon nincs aktív gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás. Pedig feltehetően nagy szükség lenne rá.