Szabadok vagyunk: A színészekkel játszottuk-éltük újra 1848-at

<b>Szombathely</b> - Az eső is hozzájárult a Weöres Sándor Színház Márczius című forradalmi játékának történelmi hűségéhez. De a lelkesedés tényleg olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Ambrózai Zsuzsanna-Pum András

A színészekkel együtt játszottuk újra március 15-ét. A szerző és játékmester, Kelemen Zoltán kollégáival együtt szó szerint belevitt bennünket a forradalomba: az Art Cafétól a Széchenyi utcán, a Berzsenyi téren, a Hollán Ernő utcán, a Smidt Múzeum és a megyeháza udvarán át az MMIK-ig; vagyis a Pilvaxtól a Helytartótanácsig.

Életre keltek az unalmas iskolai ünnepségek száraz passzusai. Éreztük a tömeg ezúttal föltétlenül jótékony és bizsergető sodrását, átéltük, hogy valami kialakul és megtörténik. Játék és emelkedettség, hétköznapi évődés és pátosz, ifjonti forrófejűség és derűs, bölcs, belátó józanság együtt volt jelen délelőtt a város közterein.

És amikor Landerer nyomdavezető szerepében Jordán Tamás néhány fejbekólintással végre rávette a forradalmi ifjúságot, hogy foglalja már le azt a... nyomdagépet, a szemünk láttára született meg maga a történelem (kisbetűvel és nagybetűvel).