civil

2018.04.02. 18:58

Életet adó gyönyörűség – a víz ezer alakjáról verselt Csider Sándor a Hölgyklubban

Az ENSZ Közgyűlésének javaslatára 1994 óta március 22-e a víz világnapja.

Civil Tudósítónktól

Célja, hogy felhívja figyelmünket az emberiség talán legnagyobb kincse, a tiszta víz fontosságára, a környezet és a Föld vízkészletének védelmére. Csider Sándor költő, nyugalmazott főiskolai docens, a TIT Hölgyklub legutóbbi előadásának vendége „Fohász a vízhez” címmel mutatta be a témával kapcsolatos szép verseit, és kérte együtt gondolkodásra hallgatóságát.

Csider Sándor Fotók: Tátrainé Kulcsár Irén

Az előadó szerint a víz ezernyi áldása mellett két nagy baj lehet a világban: ha túl sok, vagy ha túl kevés víz van, mert mindkettő együtt jár a szegénységgel, társadalmi (sőt politikai) problémákkal. Földünkön egyre fogy az édesvíz, nem vigyázunk eléggé környezetünkre, pazarlókká váltunk és ez számos esetben (nem egyszer háborús) konfliktushoz vezet. Gyermekeink, unokáink és az ő utódaik sorsa múlhat azon, miképpen gazdálkodunk ma és holnap a vízkészletünkkel, hogyan óvjuk, hasznosítjuk és ehhez bizony világszerte szemléletváltásra van szükség.

A víz nemcsak létünk nélkülözhetetlen feltétele, hanem esztétikai élmény is az emberiség számára: megcsodáljuk a zubogó vízeséseket, a csörgedező csermelyeket, a kanyargó folyókat, a végtelen tengereket és óceánokat, a fűszálak között megbúvó harmatcseppeket. Csider Sándor kedves, játékos, ugyanakkor fontos gondolatokat őrző versei a többi közt ezekről a szépségekről szólnak. A költemények olvasása közben nagy hittel beszélt közönségének arról is, hogy „a víznek millió fontos üzenete van számunkra, éljünk vele jó barátságban: ”Botlástól moss tisztára/bűntelent s bűnkövetőt,/ dajkáló hullámoddal/ringasd az éjbe menőt.

Meder nélkül nincs folyó, szól a költő egyik versében, szabadok legyünk, vagy kötődjünk valamihez az életünkben? Szerinte végtelen játék az élet, szabályok nélkül nincs szabadság, mindenhol kell a meder, az a legjobb, ha szabadon dönthetünk tetteinkről, mert a szél rabságban nem zenél…

A hölgyklub-délután egyik érdekessége volt, amikor az előadó rövid verses képeslapokat „küldött” hallgatóságának és mindenki kiválasztotta a neki tetsző kis versikét, a legtöbben erre szavaztak: „Küldök szelíd hóesést,/ fehér mesét, őzikést,/ jégen szikrázó napot, / hópelyhekben csillagot.”

Benke Éva

A közelgő húsvét alkalmából Benke Éva klubtag, Radnóti-díjas nyugalmazott főiskolai docens elszavalta Dsida Jenő „Nagycsütörtökön” című gyönyörű versét a közönség nagy örömére, majd Csider Sándor „Útravaló” című költeményével fejezte be élvezetes előadását:

Nemes célok felé haladjon a lépted,/ ne feledd útközben csodálni a szépet./ Tedd jobbá és szebbé a zilált világot,/ ne engedd kihunyni, ami szívből lángolt.”

Tátrainé Kulcsár Irén

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!