Ti is béelvéztek?

A csecsemő hozzátáplálására készülő, újdonságokra nyitott és az interneten is tájékozódó anyukák a harmadik kattintásra belebotlanak a BLW rövidítésbe. Ha már rátalálnak, tudni is akarják, mit takar. A nagymamákat beavatva még az is kiderülhet, nem is világújdonság a módszer.

A netes fórumokon lelkes anyák sorolják, mi mindent kóstoltattak meg csecsemőikkel: sütőtököt puhára sütve, a héja alatt képződött pépből kupacokat kínálva, párolt brokkolit krumplikockákkal, köleskását kihűtve, szeletelve. És hozzáteszik: nincs is finomabb a gyerekeknek, mint az ujjacskákról lecuppogtatott étel.

Krisztina nem siettette Palkót. Az első időkben több étel landolt a földön, vagy kenődött az etetőszékre, mint amennyi a szájába került és lecsúszott a torkán, de a türelem meghozta a gyümölcsét. A kisfiú ma már élvezettel eszik önállóan: többször keveset. (Fotó: Horváth Anita)

A baby-led weaning, azaz igény szerinti hozzátáplálás lényege: gyermekünket – amikor már önállóan ül, vagy legalábbis függőleges testhelyzetben van, biztonsággal meg tudja fogni, fel tudja csípni és a szájába is tudja venni a táplálékot – különböző szilárd – ami nem egyenlő a keménnyel – ételekkel kínáljuk. Például párolt zöldséget adunk neki egészben. A szilárd táplálékra való áttérés része az őt körülvevő világ felfedezésének, és folytatása, következő lépcsőfoka az igény szerinti szoptatásnak. Nem kell, hogy elfelejtsük mondjuk a főzelékeket, de nem etetjük a babát kiskanállal, hanem hagyjuk, hogy ő tegye a szájába azt, amit akar. (A csecsemők pedig szeretnek kísérletezni )

Az így táplált babák jellemzően nyitottabbak többféle ételre, hamarabb tanulják meg az evőeszközök használatát, szabadon gyakorolhatnak. Az, hogy önállóan esznek, a szakemberek szerint elősegíti mozgásfejlődésüket, a szem-kéz koordinációt és a rágást.

A szombathelyi Horváth Krisztina kisfia, Palkó mindössze háromhetes volt, amikor édesanyja először hallott a módszerről. Számtalan írást elolvasott a témában, majd arra az elhatározásra jutott, hogy ha elérkezik az idő, akkor a BLW-t fogja követni a hozzátáplálásban. Az idő pedig a kisfiú 10 hónapos kora körül érkezett el: ekkorra ült stabilan és mutatott először érdeklődést az anyatejen kívül más ételek iránt. – Párolt, szeletelt sütőtököt adtam neki először, ezt zöldségek követték: sárgarépa, burgonya, brokkoli, karfiol. Az anyatej viszont még sokáig az elsődleges táplálékforrása maradt – idézi fel a kezdeteket Krisztina. – Szilárd ételekből mérhető mennyiséget csak egyéves kora után evett, addig a párolt, babökölnyi méretben kínált zöldségeket és gyümölcsöket inkább csak a kis kezével majszolva, nyomogatva, néha szétpasszírozva az ujjai közt ismerkedett az ízekkel, a textúrákkal.

(Fotó: Horváth Anita)

A most 17 hónapos Palkó nem válogatós, csirkemájat és céklát nem hajlandó enni, ezeken kívül szinte minden falat a fogára való: a zöldségeket köretként, krémlevesben vagy fasírtban is szereti. A húsfélék közül a puhára sült csirkehús a kedvence, és ami kevés gyerekre jellemző:  a halat is szívesen fogyasztja – az apukája horgászik, így mindig friss amur, ponty vagy pisztráng kerül az asztalra. 14 hónapos kora óta tud önállóan kanállal enni, de többnyire még kézzel nyúl az étel után.

- Kezdetben reggelire a zabkása volt a kedvence gyümölcsökkel ízesítve, egy ideje ezt felváltotta a házi felvágott, a minőségi virsli házi kenyérrel, a sült tojás, a paradicsom, az uborka variációi. Öröm nézni, ahogy szétválogatja, ízlelgeti, eszegeti az ételt – mondja Krisztina, aki maga főz. Többnyire kisfia is ott sertepertél körülötte, néha besegít – látja, hogyan készül az étel, azt együtt fogyasztják el, ezek mind közelebb hozzák őt az evés öröméhez.

- Gyakran éri az a kritika a módszert, hogy mivel darabos hozzátáplálásról van szó, nagyobb a kockázata a félrenyelésnek és a fulladásveszélynek. Ez azonban egy tévhit. Ha betartjuk a szabályokat – függőleges, ülő pozícióban történik az étkezés, és megfelelő állagúra párolt a zöldség, a gyümölcs, akkor talán még kisebb is a félrenyelés kockázata, hisz itt a gyermek maga dönti el, hogy mikor teszi a szájába az ételt, meddig forgatja, rágja, majd jut el oda, hogy a kilökőreflex megszűnése után lenyelje azt.

A BLW Krisztina és a módszer követőinek véleménye szerint is a legjobb hozzátáplálási mód arra, hogy a gyerekek harmonikus és egészséges étkezési szokásokat alakítsanak ki a jövőre nézve.  (Gill Rapley és Tracey Murkett angol nyelven beszerezhető könyvét ajánlják az érdeklődőknek, de kitűnő blogok, fórumok is vannak, érdemes körültekintően tájékozódni a hozzátáplálás megkezdése előtt.)