2019.01.22. 11:30
A gencsapáti Márk a premontreiben érettségizett, koncerteket ad, tévéműsort készít, hobbija a felújítás
Horváth Márk a szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, sokat orgonált Mariazellben és Sopronban is. Szabadidejében koncerteket ad és tévéműsort készít az orgonákról, mellesleg a motorfelújítás a hobbija.
Zircen bukkant rá és az első fizetéséből vette meg az Olaszországból származó IZS 56-os motort. Fölújította, a műszaki vizsga után hosszabb túrát is tett vele Fotó: Szendi Péter
Egy hete a Bonum TV Musica című műsorában folytatta a néhány hónapja megkezdett balatoni kalandozást: a tihanyi félszigeten lévő bencés apátságból jelentkezett, egy gyönyörű barokk orgonát mutatott be és mesélt a tihanyi echó történetéről. December végén a soproni Szent Mihály-templomból jelentkezett be. Jóval korábban, még tavaly novemberben a vépi veteránmotor-kiállításon találkoztunk a 22 éves gencsapáti Horváth Márkkal, ott az derült ki róla, hogy az első fizetéséből egyhengeres IZS 56-os típusú orosz háborús motorra tett szert.
– Még csak 22 éves vagyok, de ebbe sok minden belefért. Rengeteg helyen jártam és zenéltem az érettségi óta. Az orgona révén szereztem sok kapcsolatot, és jöttek a felkéréseim. Tizennyolc évesen jókora fejtörést okozott, hova menjek iskolába, egyetemre – több lehetőségem volt, felvettek a kertészmérnöki karra Keszthelyre, de mégsem azt választottam: jött közben a csábítás, hogy tanuljak zenét. Már középiskolás koromban elkezdtem zongorázni a győri bencés gimnáziumban, egy évig jártam ugyanis Szombathelyre, két évig Győrbe, végül Szombathelyen érettségiztem. Győrben az egyik barátom unszolására mentem el tanárhoz, de itthon, Gencsapátiban a családom azt forszírozta, tanuljak inkább orgonálni. Templomba járók vagyunk, nem álltam ellen, beiratkoztam az itteni kántorképzőbe. Aztán később komolyabbra fordult a szándékom: az érettségi után Gödöllőre vezetett az utam, ott kétéves OKJ-s egyházzenész képzést végeztem. Medgyesy-Schmikli Norbert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD habilitált docense, az ő javaslatára csatlakoztam egy csoporthoz, amelyik Erdélybe, Gyulafehérvárra látogatott egy kántortalálkozóra. Erdély összes kántora megjelent: 120-an énekeltek közösen, előadásokat hallgattunk a háromnapos lelkigyakorlatos továbbképzésen, akkor végérvényesen elköteleződtem az orgona mellett, mesélte Márk, aki a gödöllői képzés ideje alatt kántorkodást vállalt vasárnaponként Kőszegen a verbitáknál.
Azután Veszprémbe járt tanulni egy orgonistához, közben egy másik lehetőség is megtalálta: a volt osztályfőnöke, Fazekas Márton atya jelezte, hogy a csornai premontrei apátságba kántor-orgonistát keresnek, jelentkezett, és egy évet ott töltött. Sopron volt a következő állomás: két templomban orgonált. Tavaly decemberben egy mariazelli fellépés, látogatás folyományaként tavaly márciustól júniusig diákként dolgozott a bazilikában. Ezután kapott felkérést: tartson koncertsorozatot Déli orgonazúgás címmel Sopron templomaiban. (Tavaly július első két hetében került sor erre, a helyi televízió felvételt készített az egyik alkalomról.) Szombathelyen pedig a katolikus közösségi rádióban (Mária-rádió) kapott feladatot – egy ott önkénteskedő volt osztálytársa, Németh Gergő révén jutott el a híre a budapesti Bonum TV-hez. Elküldte nekik azt a felvételt-riportot, ami Sopronban készült róla, végül szerepet kapott tavaly ősszel a Musica című műsorban, amelyben komolyzenéről beszélnek közérthetően a nézőknek. Márk – bevonva a helyi atyákat, kántorokat – az orgonákat mutatja be, amelyekből nincs két egyforma. – Minél több emberrel szeretnénk megismertetni az orgonát, hogy megszeressék a hangszerek királynőjét. Amit emberi fül hallhat, az mind megszólaltatható rajta, a legmélyebbtől a legmagasabb hangokig. Ugyanúgy tudja játszani a bőgő mély, mint a hegedű magas hangjait. Abban bízom, hogy a műsor révén elkezdődik a rossz állapotú orgonák felújítása. Az orgona, csakúgy, mint a veterán motor, régi dolog. Márkéknak van otthon egy Trabantjuk is, 1979-es családi örökség – nem adták el, mert kötődnek hozzá, a fiatalember azt is szívesen felújítaná, tudja, hogy annak idején fél évet vártak rá a nagyszülei, mire megkapták.
A motorszeretetét egy rábaközi perecfesztiválig vezeti vissza Márk. Oldalkocsis Ural motorkerékpárok érkeztek a fesztiválra, az egyikre felült, nem sokkal később motorokat kezdett böngészni az interneten, végül az első fizetéséből vette az egyhengeres, Oroszországból származó IZS 56-os típusú motort. Le volt festve, krómozva, a lámpát, az indítókulcs foglalatát, a kipufogócső könyökét ő szerezte be hozzá. Egy év alatt újította fel, műszaki vizsgára vitte, túrát is tett vele Tihanyba. – Nyolc órába telt, míg odaértem, de rengeteg embert megismertem általa. Márk feltétlenül szeretne még orgonaművész diplomát, és abban bízik, hogy az orgona által sok helyre eljuthat még, akár motoron.