A papok nyírták ki a Forma-1-et Svájcban: Segíts helyreállítani!

Fotók: Daimler AG

2014. Augusztus - Több mint 50 éve tiltott a pályaautózás Svájcban. A "vicc" az egészben az, hogy ráadásul Le Mansban 1955-ben történt az a baleset, ami miatt ezt a rendeletet hozták az akkori törvényalkotók, tehát még csak nem is a kis ország területén volt a 80 halálos nézőtéri áldozattal járó baleset, hanem Franciaországban.

Természetesen időközben a biztonsági rendszerek jelentősen javultak az eltelt idő alatt. Nézőként és sportolóként is összehasonlíthatatlanul jobb körülmények várják a világon már bármilyen komolyabb autó vagy motorrendezvényen az érdeklődőket.

Egy professzionálisan irányított tréning és kiképzőcentrum ami versenypályaként is funkcionál pedig gazdaságilag is már nem elhanyagolható tényező.

Egy versenypálya pedig gazdaságilag is teljesen jól kihasználható, hiszen akár olyan modern járművek is fejleszthetők/tesztelhetők rajta, amelyek alternatív hajtással rendelkeznek. A vezetői centrum megléte pedig nyilvánvalóan hozzájárulna a svájci utcák biztonságához is.

A hétköznapokban az átlagember a versenypályákat csak verseny rendezvényekkel köti össze. Természetesen ez is egy részét adja a kihasználtságnak, azonban az autóipari innovációkat nagy sebesség mellett csak ilyen körülmények között lehet hatékonyan tesztelni, anélkül hogy mások életét kockáztatnánk.

Saját vezetési képességünket is leginkább egy versenypályán tudjuk a végletekig feszíteni, mindenféle veszélyhelyzet nélkül.

Továbbá ami Magyarországon még nagyon nem volt (de egyébként kialakítható lenne!), de Svájcban máris gondolnak rá: szabadtéri koncerthelyszínként is hasznosítható egy ilyen beruházás, gondoljunk csak a "Rock'n'Heim"-re Hockenheim aszfaltján. Ott mellesleg idén olyan előadók fogják szórakoztatni a nagyérdeműt mint a Placebo, The Prodigy, Skrillex, Outkast, hogy csak pár ismertebb nevet emlegessünk fel az augusztus 15-17 között megrendezett rendezvényen.

A svájci motorsportokat kedvelő lakosság most gondolt egyet, és megpróbálják ismét elvinni a szent ügyüket legalább odáig, hogy ismét szavazhassanak róla.

Rengeteg érvet fel is sorakoztattak amellett, hogy miért is lenne jó az, ha Svájcban ismét lenne akár Forma-1-re is alkalmas versenypálya:

- felértékelődne Svájc mint ország

- a hobbi autóversenyzőknek nem kellene külföldön, akár a szabadságkeretük rovására utazásokat szervezniük, csak azért, hogy kicsit versenyezzenek

- az utcai száguldozás csökkenne, mivel lenne egy hely, ahol kitombolhatnák magukat az erre fogékonyak

- az országban jelenlévő autókonszernek vagy tuning cégek készíthetnének ott reklámokat, ami által nőhet a bevételük

- vezetői tréning helyszín és versenyzésre alkalmas terület

- tovább emelné a svájci motorsport presztízsét

- saját országos bajnokságukban is fontos szerepet töltene be a márkakupák, szlalom és egyéb versenyeken

- a rendőrség, a mentők, tűzoltók, stb. gyakorolhatna rajta.

- szabadtéri rendezvények lebonyolíthatósága a helyszínen

Hogy mennyire bonyolult jelenleg a svájciak élete, jól mutatja, hogy Dijonban, Franciaországban jelenleg átlagban 4 napot töltenek el svájciak a pályán hetente, hogy gyakorolhassák a hobbijukat, vagy munkát végezzenek.

Hockenheimben és Magny Coursban ugyanez a szám két nap, de Anneau du Rhinben akár hat napot is eltöltenek a benzingőz megszállottjai!

Egy átlag hobbiversenyző kb. 4500 Euróból jön ki egy versenyhétvégén, amiben ugye az utazás, szállás, felszerelés bérlés, étkezés és benzin is benne van. Ha csak 100 svájci indul mondjuk egy márkakupában, akkor ez máris nagyjából kb. fél millió euró összeg! És ekkora pénz csak úgy kifolyik az országból, csak mert tiltott mindenféle pályaversenyzés...

Svájc ebben a tekintetben is tehát egyedülálló a világban, augusztus 22-én lesz éppen 60 éve annak, hogy az utolsó nagy autóverseny elrajtolhatott náluk. Azóta mindenféle kísérlet elbukott az alpesi országban arra vonatkozóan, hogy visszatérjen oda valami komolyabb versenysorozat egy adott pályára.

1954. augusztus 22-én vasárnap volt tehát az utolsó alkalom, hogy Svájcban Forma-1-es nagydíjat intettek le. Ezt Bern mellett rendezték, és Juan Manuel Fangio volt az aktuális világsztár. A 280 km/órás sebességre is képes akkori autókat hatalmas érdeklődés övezte, több mint 100.000 néző látogatott ki az edzésekre és a versenyre, ami a második világháború után nagy szó volt.

Nagydíjat Svájc összesen tizennégyszer rendezett a legendás bremgarteni aszfalton, előbb 1934 és 1939 között, majd 1947-től 1954-ig.Egy kör több utca összekötéséből alakult ki a pályán, és nagyjából 7 km hosszú volt, igencsak impozáns környezetben. Apró érdekesség, hogy 1934-ben két hölgy is elindult a versenyen, és célba is értek ellentétben 13 férfi kollégájukkal, akiknek nem sikerült ez a bravúr.

Az első hivatalos Svájci Nagydíjat Hans Stuck nyerte Auto Unionnal, 1935-ben viszont már Rudolf Caracciola Mercedese bizonyult a legjobbnak. Egy évvel később ismét Auto Union nyert, ezúttal azonban már Bernd Rosemeyerrel a volánnál.

Caracciolának azonban nagyon feküdt a pálya, mert 1937-ben és '38-ban is nyert itt, végül 1939-ben második lett Hermann Lang mögött.

A második világháború után is olyanok nyertek inkább itt, akik előbb vagy utóbb világbajnokká váltak a Forma-1-ben is. Alberto Ascari Ferrarival diadalmaskodott 1949-ben és 1953-ban, Nino Farina Alfa Romeoval 1950-ben, ahogy Juan Manuel Fangio is 1951-ben.

1954-ben az utolsó versenyt itt már az ötszörös világbajnok argentin már egy Mercedesszel teljesítette és végzett az élen.

Több tényező is összejátszott abban, hogy betiltották a svájci pályaautózást. Mindenképpen hozzájárult ehhez az, hogy 1948-ban volt egy nagy baleset már súlyos sérülésekkel, ami megadta az alaphangulatot. Ugyanakkor beleszólt az egyház is: az volt a nézet hogy az autóversenyekkel megszentségtelenítik a vasárnapokat, ráadásul ami igazán tarthatatlan állapot hogy a nyáj jó része inkább a pályára ment volna az istentisztelet helyett!

Morális kérdést csináltak egy egyszerű hétvégi szórakozásból, és a szószékről a papok keményen belendültek. Olyan templom is, ahol semmi más feladatuk nem volt mint ágyúkat megáldani is kirohanásokat intéztek az autósport ellen, azzal vádolván azt, hogy "gyilkos" és etikátlan.

A fordulat 1955-ben következett be, a már említett le mansi baleset miatt, addig a berni kormányzat kétszer is erősen ellenállt az olyan kezdeményezéseknek, amelyek a Forma-1 betiltását követelték. Az eset után svájci nagydíjat egyszerűen lemondták. Azonban itt a sport ellenzői nem álltak meg, és kihasználták a kínálkozó alkalmat hogy nyomást gyakorolhassanak és véglegesen betiltsák az országban a száguldozást.

A kampány eredménnyel járt és a berni kormányzat megtört: nem rendeztek többet Svájcban autóversenyt. A Nemzeti Tanácsban is az ellenzők kerültek többségbe és 1958-ban törvénybe iktatták hogy egész Svájc területén a nyilvános pályaversenyzés mindennemű gépjárművel tilos. (ottani KRESZ 52. cikk)

Évekkel később azonban megindultak az első kísérletek az újraélesztésre. Ugyan Svájc feltehetőleg manapság az egyetlen olyan ország, ahol mai napig ez a rendelkezés érvényben van, és tilt mindenféle autóversenyzést, már a 60-as években voltak óvatos próbálkozások ezen szabályzás eltörlésére.

A svájci autósport klub (SAR) volt természetesen ebben leginkább érdekelt. Az első zürichi autó bemutatót 1967. november 9-12 a Züspa-Hallében rendezték meg, és elég hamar átment gyakorlatilag tüntetésbe az autóversenyzésért, amiért így lekezelik az országban az autósportot. Egy állandó autósport centrum létrehozását is követelték, írta decemberi számában a svájci "Powerslide" szaklap.

1969-ben jelent meg "Verstummte Motoren" (Elhalgattatott motorok) néven René Häfeli könyve a svájci nagydíjak történelméről. "Ez a könyv remélem segít azokat az erőket mozgósítani, amelyek a Svájci Nagydíj újraélesztéséhez szükségesek." - írta előszavában a hazaiak kedvence Jo Siffert. Két évvel később tragikus baleset áldozata lett a Forma-1-ben. Kipukkant egy újabb lehetőség, elhalt egy újabb remény. Az ellenállás továbbra is nagy volt, és a versenysport ellenzői inkább a politikai jobb oldalról érkeztek.

A ma Svájcában a konzervatívok szerepét átvette a baloldal illetve a zöldek. Kiskapus megoldásként volt azonban 1975-ben és 1982-ben is Svájci Nagydíj: Dijonban. Előbbi nem számított bele azonban a világbajnokságba, Keke Rosberg világbajnoki évében azonban igen.

21 évvel később Ulrich Giezendanner benyújtott egy kezdeményezést, mely a feloldását kérte az eddigi tilalmaknak, és hogy Svájc ismét "lajstromba vegye" a Forma-1-et, mint egy széria, ami látogasson el az országba. Ez végül 2004. február 10-én 14 igen szavazattal, 8 ellenében, 1 tartózkodás mellett végül elfogadásra került.

Giezendanner úgy számol, hogy egy modern Forma-1-es pálya 1400-2500 embernek adhat munkát, és a régiónak összességében 40-70 millió frank profitot hozna. Azonban konkrétan már Forma-1 rendezésről nem tárgyaltak a svájci parlamentben.

Magyarán még mindig kérdéses a dolog. Még ha az összes jogi és törvényi akadály elhárulna egy Forma-1-es verseny megrendezése elől, még mindig lennének dolgok, amik keresztbe tesznek a kezdeményezésnek. Már ha konkrétan állna is egy Forma-1-es rendezésre alkalmas aszfaltcsík, 50 év túl hosszú idő ahhoz hogy legyen ennek eredménye. Fél évszázadig Svájcban nem volt, nem lehetett téma a Forma-1, most ez fordítva van. A száguldó cirkusznak Svájc nem téma már.

Ráadásul már Európa küzd a klasszikus versenyeiért. Az EU-s reklámtörvények miatt az attraktív márkákvonzóbb piacokat részesítenek előnyben. Malájziában, Bahreinben és Kínában engedett az, ami Európában már nem. A jelöltek meg sorban állnak: Dél-Korea, Oroszország, Azerbajdzsán, Indiam, Abu Dhabi, Líbia és Libanon.

Annak ellenére, hogy nincs tengerpartja, Svájc mégis rendelkezik tengeri flottával, nos hasonló a helyzet a versenyzőivel is. Minden nehézség ellenére az évek alatt olyan legendák mutatkoztak be a Forma-1-ben, mint Jo Siffert és Clay Regazzoni, aki ráadásul 1974-ben közel került a bajnoki címhez is.

Most azonban újult erőre kapott egy alulról szerveződő mozgalom, és első céljuk, amiben mi Forma-1-et szerető magyarok is segíthetünk, hogy nemes egyszerűséggel likeoljuk facebookon az erre szerveződött csoportot. Ebben közismerten ugye világszinten jók vagyunk, mint a klikk-klikk-klikk versenyeken is.

Az elsődleges cél 100.000 követő, akik majd egy petíciót kell hogy aláírjanak virtuálisan. Ezután a cél az, hogy az ügy ismét a svájci parlament elé kerülhessen.