Őstermelői adóztatás

Az őstermelők két adózási mód közül választhatnak. A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő adóköteles jövedelmének megállapításakor az a tevékenységével kapcsolatban felmerült és számlával igazolt költséget az adóévben bevétele összegéig elszámolhatja, az ezt meghaladó költséget pedig veszteségként elhatárolhatja. Ezt viszont egy bármely későbbi évben jövedelmével szemben elszámolhatja.

Az őstermelő által választható másik adózási mód a 10 százalékos költséghányad szerinti adózás. Ebben az esetben csak a bevételek gyűjtése szükséges, és annak 90 százaléka jelenti a személyi jövedelemadó adóalapját. Értelemszerűen ilyen esetben veszteségelhatárolásra nincs mód.

A tevékenységet közös igazolvány alapján folytató őstermelők bevételüket és - tételes költségelszámolás esetén - költségeiket közösen elért bevételnek, illetőleg összes költségnek a családtagok számával történő elosztásával állapítják meg azzal, hogy a bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű. A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok külön-külön tesznek eleget adókötelezettségüknek.

Mindkét választható adózási mód esetében igénybe vehető az őstermelői adókedvezmény. Ennek lényege, hogy az összevont adóalap után számított, fizetendő adó mértéke csökkenthető az őstermelő e tevékenységből származó éves jövedelme adójának összegével, de legfeljebb 100 ezer forinttal.

Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a magánszemély adóbevallásában feltüntesse az MVH által adott regisztrációs számot. Az őstermelőt negyedévente adóelőleg-fizetési kötelezettség is terheli onnantól kezdve, amikortól az őstermelői tevékenységből származó bevételének összege az adóévben meghaladja az egyszerűsített bevallási nyilatkozat megtételére jogosító értékhatárt, amely jelenleg 4 millió forint.

A hatályos szabályozás szerint a mezőgazdasági őstermelő önfoglalkoztatottnak minősül, így legalább a mindenkori minimálbérnek megfelelő összeg után be kell fizetnie a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) is. Ha azonban az őstermelő legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó további munkaviszonnyal is rendelkezik, az őstermelői jogviszonya után az úgynevezett egészségbiztosítási járulékot nem kell megfizetnie. A járulékot egyébként negyedévente kell bevallani és befizetni.