Borjúval kezdte

Alig néhány éve még szinte minden falu határában láttunk legelésző szarvasmarhákat. Ma alig van ilyen, pedig a szarvasmarha tenyésztés ezer szállal kötődik a mezőgazdaság egyéb ágazataihoz, sőt, a táj- és környezetvédelem, a településszerkezet és a foglalkoztatáspolitikai összefüggései révén a nemzetgazdasághoz is. Nem túlzás állítani: stratégiai jelentőségű ágazat, a mezőgazdaság nehézipara .

Erről is beszélgetünk Kondorfán Gaál Andrással, aki hét éve kezdett el gazdálkodni - úgy, ahogyan nagyszüleitől látta -, mert a maga ura akart lenni. Előtte teherfuvarozással foglalkozott, járta az országot, aztán dolgozott erdészetnél is. Gazdálkodóként két és fél éve vannak tehenei.

- Az Őrségi Nemzeti Parktól kaptam az állatokat. Bementem az igazgatóságra, s mondtam, szívesen tartanék szarvasmarhát. Rá három napra felhívtak telefonon, hogy van egy magyartarka kihelyezési program: borjakat adnak kamatmentes részletre, s majd a harmadik évben, a szaporulatból kell visszaadnom azokat. Nem számítottam ilyen gyors megoldásra, de nagyon jól jött a lehetőség.

Gaál András kedvenc magyartarka tehenével. Szabadtartásúak az állatai, áprilistól legelésznek (Fotó: Némethy Mária)

A réten megtekintjük mind a 14 tehenét. Szabadtartásúak, tehát áprilistól októberig kint vannak az ég alatt, csak az itatásukról kell gondoskodnia. A villanypásztort három legelőjére tudja áthelyezni Gaál András. Minden tehenét Subrinak hívja, csak egy Bökős van köztük, mert megmaradt a tekintélyt parancsoló szarva. Szinte mind ellés előtt áll, a gazda tehát vissza tudja adni a kamatmentes kölcsönt a nemzeti parknak. A tenyészbikákat a Magyartarka Tenyésztők Egyesületétől kapta, így a belterjesség kizárva.

Dr. Markovits Tibor, az Őrségi Nemzeti Park igazgatója elmondta: a magyarországi nemzeti parkok több okból is felkarolták az ősi háziállatfajták megőrzését, fenntartását, nekik is vannak például muraközi lovaik és magyartarka teheneik. A tehenek kihelyezése nem elsősorban gazdasági érdek. A nemzeti parknak az a fontos, hogy minél több ép gyepterülete legyen, ezt segítik elő a szarvasmarhatartók a legeltetéssel. Karbantartják az Őrség nagy kiterjedésű gyepterületeit, ráadásul nem utolsó sorban turisztikai vonzerőt is képviselnek.

Gaál András mindezt jól tudja, ő is híve a hagyományos állatok megőrzésének. Most 60 hektáros szántója, 10-15 hektár rétje van. Azt mondja, 100 hektárra szeretné a birtokát felfejleszteni, 30-40 közötti üszővel lenne elégedett, s gondolkodik disznók tartásában is. Ez így szép családi gazdaság lenne, biztonságot adó.

Gaál Andrást arról is kérdezem, van-e, amiben még segíteni tudná őt az Őrségi Nemzeti Park?

- Adnak szakmai tanácsokat is, de azért az jó lenne, ha aranykalászos vagy vegyszerező tanfolyamot szerveznének ide, a közelbe. Ezek akkreditáltak legyenek, mert akkor vissza lehet igényelni a tanfolyam árát. Az viszont nem a nemzeti parkon múlik, hogy borzasztó nagy a bürokrácia, egy titkárnő megélne mellettem, mert sajnos annyi a papírmunka.