Csinálni, nem magyarázni

Nyugalmasan telik a délelőtt a szabóműhelyben. Nem csoda, hisz a nyári melegben az emberek inkább azon gondolkodnak, mit tudnának magukról levetni, és érthető módon nem a szövetek bűvöletében élnek... Persze ez nem jelenti azt, hogy Francsics Balázs kulcsra zárhatná a műhelyét, hisz így is akad dolga bőven. Visszajáró külföldi megrendelői vannak: sokan járnak hozzá a határ túloldaláról, és olyanok is akadnak, akik Bükfürdőn nyaralnak, közben pedig megvarratják az öltönyüket, kosztümjüket.

A velemi születésű, 1982 óta Kőszegen élő Francsics Balázs a férfiszabó mesterséget tanulta ki, pályáját a ruhaipari szövetkezetnél kezdte, ahol több munkafázisba is belekóstolt, és végül a kőszegi részleg vezetését bízták rá. Amikor az 1990-es évek közepén adódott a lehetőség, kivált a szövetkezetből, azóta az ő tulajdona a kőszegi műhely. Ami a munka mennyiségét illeti, ez az időszak volt a legtermékenyebb : sok osztrák kuncsaftja volt, négy-öt öltönyt is megvarrt egy héten, és bizony előfordult, hogy egy hónapot is kellett várniuk a megrendelőknek, hogy sorra kerüljenek. Ám mégsem gondol vissza örömmel arra az időszakra. Hisz a sok munka - ha bevalljuk magunknak, ha nem - rendszerint a minőség rovására megy, mondja. Márpedig az őszinteség és a szigorúság nagyon fontos ebben a szakmában, vallja. Megcsinálni, nem pedig megmagyarázni, árulja el a titkot, miként is kell viszonyulni a megrendelőkhöz. Így utólag már azt is tudja, hogy az 1990-es évek közepén bátran fejleszthette volna vállalkozását, de a sok munka mellett nem maradt ideje és energiája erre.

Francsics Balázs egyéni vállalkozóként űzi az ipart. Azt mondja, nagy szerencséje, hogy saját műhelyben dolgozik, hisz a vállalkozói terhek és az egyéb költségek növekedése mellett nemigen tudná kitermelni a bérleti díjat. Mert bizony ma már nem tolonganak a megrendelők. Kuncsaftjainak többsége most is osztrák - sajnos, teszi hozzá -, főleg a konfekcióméretekből kiszorult férfiak és nők varratnak maguknak öltönyt és kosztümöt. Fiatal megrendelő elvétve akad, ennek legfőbb oka szerinte az, hogy a mostani fiatalok ragaszkodnak a vásárlás élményéhez. Az üzletben válogatnak, próbálnak, és rögtön haza is vihetik a kiszemelt darabot. A varratás ennél mace- rásabb dolog, hisz méretet kell venni, és próbálni is muszáj.

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

A velemi születésű, 1982 óta Kőszegen élő Francsics Balázs a férfiszabó mesterséget tanulta ki, pályáját a ruhaipari szövetkezetnél kezdte, ahol több munkafázisba is belekóstolt, és végül a kőszegi részleg vezetését bízták rá. Amikor az 1990-es évek közepén adódott a lehetőség, kivált a szövetkezetből, azóta az ő tulajdona a kőszegi műhely. Ami a munka mennyiségét illeti, ez az időszak volt a legtermékenyebb : sok osztrák kuncsaftja volt, négy-öt öltönyt is megvarrt egy héten, és bizony előfordult, hogy egy hónapot is kellett várniuk a megrendelőknek, hogy sorra kerüljenek. Ám mégsem gondol vissza örömmel arra az időszakra. Hisz a sok munka - ha bevalljuk magunknak, ha nem - rendszerint a minőség rovására megy, mondja. Márpedig az őszinteség és a szigorúság nagyon fontos ebben a szakmában, vallja. Megcsinálni, nem pedig megmagyarázni, árulja el a titkot, miként is kell viszonyulni a megrendelőkhöz. Így utólag már azt is tudja, hogy az 1990-es évek közepén bátran fejleszthette volna vállalkozását, de a sok munka mellett nem maradt ideje és energiája erre.

Francsics Balázs egyéni vállalkozóként űzi az ipart. Azt mondja, nagy szerencséje, hogy saját műhelyben dolgozik, hisz a vállalkozói terhek és az egyéb költségek növekedése mellett nemigen tudná kitermelni a bérleti díjat. Mert bizony ma már nem tolonganak a megrendelők. Kuncsaftjainak többsége most is osztrák - sajnos, teszi hozzá -, főleg a konfekcióméretekből kiszorult férfiak és nők varratnak maguknak öltönyt és kosztümöt. Fiatal megrendelő elvétve akad, ennek legfőbb oka szerinte az, hogy a mostani fiatalok ragaszkodnak a vásárlás élményéhez. Az üzletben válogatnak, próbálnak, és rögtön haza is vihetik a kiszemelt darabot. A varratás ennél mace- rásabb dolog, hisz méretet kell venni, és próbálni is muszáj.

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

A velemi születésű, 1982 óta Kőszegen élő Francsics Balázs a férfiszabó mesterséget tanulta ki, pályáját a ruhaipari szövetkezetnél kezdte, ahol több munkafázisba is belekóstolt, és végül a kőszegi részleg vezetését bízták rá. Amikor az 1990-es évek közepén adódott a lehetőség, kivált a szövetkezetből, azóta az ő tulajdona a kőszegi műhely. Ami a munka mennyiségét illeti, ez az időszak volt a legtermékenyebb : sok osztrák kuncsaftja volt, négy-öt öltönyt is megvarrt egy héten, és bizony előfordult, hogy egy hónapot is kellett várniuk a megrendelőknek, hogy sorra kerüljenek. Ám mégsem gondol vissza örömmel arra az időszakra. Hisz a sok munka - ha bevalljuk magunknak, ha nem - rendszerint a minőség rovására megy, mondja. Márpedig az őszinteség és a szigorúság nagyon fontos ebben a szakmában, vallja. Megcsinálni, nem pedig megmagyarázni, árulja el a titkot, miként is kell viszonyulni a megrendelőkhöz. Így utólag már azt is tudja, hogy az 1990-es évek közepén bátran fejleszthette volna vállalkozását, de a sok munka mellett nem maradt ideje és energiája erre.

Francsics Balázs egyéni vállalkozóként űzi az ipart. Azt mondja, nagy szerencséje, hogy saját műhelyben dolgozik, hisz a vállalkozói terhek és az egyéb költségek növekedése mellett nemigen tudná kitermelni a bérleti díjat. Mert bizony ma már nem tolonganak a megrendelők. Kuncsaftjainak többsége most is osztrák - sajnos, teszi hozzá -, főleg a konfekcióméretekből kiszorult férfiak és nők varratnak maguknak öltönyt és kosztümöt. Fiatal megrendelő elvétve akad, ennek legfőbb oka szerinte az, hogy a mostani fiatalok ragaszkodnak a vásárlás élményéhez. Az üzletben válogatnak, próbálnak, és rögtön haza is vihetik a kiszemelt darabot. A varratás ennél mace- rásabb dolog, hisz méretet kell venni, és próbálni is muszáj.

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

Francsics Balázs egyéni vállalkozóként űzi az ipart. Azt mondja, nagy szerencséje, hogy saját műhelyben dolgozik, hisz a vállalkozói terhek és az egyéb költségek növekedése mellett nemigen tudná kitermelni a bérleti díjat. Mert bizony ma már nem tolonganak a megrendelők. Kuncsaftjainak többsége most is osztrák - sajnos, teszi hozzá -, főleg a konfekcióméretekből kiszorult férfiak és nők varratnak maguknak öltönyt és kosztümöt. Fiatal megrendelő elvétve akad, ennek legfőbb oka szerinte az, hogy a mostani fiatalok ragaszkodnak a vásárlás élményéhez. Az üzletben válogatnak, próbálnak, és rögtön haza is vihetik a kiszemelt darabot. A varratás ennél mace- rásabb dolog, hisz méretet kell venni, és próbálni is muszáj.

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

Francsics Balázs egyéni vállalkozóként űzi az ipart. Azt mondja, nagy szerencséje, hogy saját műhelyben dolgozik, hisz a vállalkozói terhek és az egyéb költségek növekedése mellett nemigen tudná kitermelni a bérleti díjat. Mert bizony ma már nem tolonganak a megrendelők. Kuncsaftjainak többsége most is osztrák - sajnos, teszi hozzá -, főleg a konfekcióméretekből kiszorult férfiak és nők varratnak maguknak öltönyt és kosztümöt. Fiatal megrendelő elvétve akad, ennek legfőbb oka szerinte az, hogy a mostani fiatalok ragaszkodnak a vásárlás élményéhez. Az üzletben válogatnak, próbálnak, és rögtön haza is vihetik a kiszemelt darabot. A varratás ennél mace- rásabb dolog, hisz méretet kell venni, és próbálni is muszáj.

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

Egy szabóműhelyben nem a nyár a főszezon. Főleg a báli időszakban sok a megrendelés: olyankor szmokingok, öltönyök kerülnek ki a keze alól. Vannak, akik hozott anyagból varratnak, míg mások a szakemberre bízzák az anyagválasztást, a fazont pedig többnyire divatlapból választják ki. A szabók nagy bánata, hogy nem könnyű jó anyagot szerezni: Francsics Balázs a középvastag angol szövetre esküszik, annak az esése is jó, és könnyű vele dolgozni. A kőszegi iparos azon kevesek közé tartozik, akik bőrruházat varrásával is foglalkoznak. És ma már az is természetes - főleg egy kisvárosban -, hogy kisebb javításokat is elvállal a szabó.

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...

És hogy mit csinálna Francsics Balázs, ha nem a varrógépnél ülne? Azonnal rávágja: az építőiparban dolgozna. Talán burkolna vagy falat festene. Nincs ebben semmi különös, elvégre ott is nagyon fontos a precízség...