Sufniban kezdte vállalkozását, biciklije sem volt - Szőnye József 18 évig volt a VOSZ vasi elnöke

Most kivételesen nem közügyekről, hanem az életéről kérdezem a megyében jól ismert, 68 éves vállalkozót.

- Én világéletemben egyszerű ember voltam: a Jóska, aki igyekezett humánus lenni mindenkivel szemben - kezdi történetét Szőnye József. - Bőből, nagycsaládból származom. 1972-ben munka mellett érettségiztem le, gépipari technikumot végeztem. Még biciklim sem volt. Amikor az első gyermekünket vártuk, akkor gondoltam arra: nyolcórás munkával nem jutok el sehova. A házunk kertjében, egy 12 négyzetméteres sufniban kezdtem el vállalkozni, ezt akkoriban másodállásnak nevezték. Hamarosan letettem a lakatos mestervizsgát is. Mivel helyem nem volt hozzá, a szabad ég alatt készítettem lakossági megrendelésre kerítéseket, kapukat. A hatméteres idomok megfordításához a hatvanéves apósom vonatozott el hozzánk Szombathelyre Chernelházadamonyáról.

Tehát így, egy sufniban kezdte a vállalkozói létet Szőnye József, akiről a következőkben kiderül: akár munkahelyi karriert is befuthatott volna, ha

- A Vas-, Fém- és Gépipari Vállalatnál kezdtem el dolgozni, ahol gyorsan brigádvezető lettem. A gond az volt, hogy be akartak szervezni munkásőrnek, de az volt a válaszom: nem lehetek az, mert a feleségemmel együtt vallásos családból származunk, és a születendő gyermekemet nem akarom lopva megkeresztelni. Ez a 70-es évek elején bűnnek számított, el is kellett mennem a cégtől. Beosztott lakatosnak a Kertészeti és Parképítő Vállalathoz kerültem, ahol hamarosan üzemfenntartási részlegvezető lettem. A játszóterek játékait mind mi készítettük. Amikor viszont megváltozott a vezetés, elhatároztam, hogy maszek leszek. Gyöngyösfalu külterületén akkor vásároltam meg egy magányos, idős néni lerobbant házát. Szegény feleségem kétségbe volt esve, amikor aláírtam: két éven belül eladom a szombathelyi házunkat, ugyanis két lakóingatlana akkoriban még nem lehetett egy személynek. Így indulhatott el 1988. július 1-jén három alkalmazottal a gyöngyösfalui vállalkozásom.

A vállalkozás, amely száz főt foglalkoztató közepes nagyságú céggé nőtte ki magát, ahol fénykorában, a 2000-es évek elején az alkalmazottak saját étteremben ebédelhettek minden nap.

A kőszegi iparosok bálját sohasem hagyja ki Szőnye József. Ő az iparosok elnöke 1989 óta (Fotó: Unger Tamás)

- 2005-ben a pácsonyi üzemmel bővültünk. Sikerült a Deutsche Bahntól (Német Vasút) megrendeléseket kapnunk, ezért több nemzetközi minősítést is megszereztünk. A Széchenyi Terv sikeres pályázatainak segítségével csúcstechnológiás gépeket, például lézervágót, szögcenzoros élhajlítót is tudtunk vásárolni.

A kormányváltás után azonban vizsgálatok indultak a Széchenyi-terves cég ellen. A hosszadalmas, évekig tartó  per után azonban a Szőnye Kft. nyert az APEH-hel szemben. Ám a 2008-2009-es gazdasági válság megtörte a cég fejlődésének lendületét.

- Egész életem vezérfonala volt, hogy a közösségért tenni érdemes - fogalmazza meg Szőnye József, aki 18 éven át volt a vasi VOSZ elnöke, ebben a minőségében fő szervezője a Prima-díjak átadását szolgáló gálának, és 1989 óta a Kőszeg és Vidéke Vállalkozók Ipartestületének elnöke. Hatvanadik születésnapját a Haladás öregfiúkkal együtt ünnepelte.

- Örömmel vállaltam  mindig társadalmi feladatokat, pluszmunkákat, soha nem bántam meg. Nagyon sok barátra tettem így szert.

A kőszegi Ostromnapokon az iparosok részvételét kezdetek óta támogatta anyagilag, lelátót adományozott a városnak, ma is azt használják például minden szüreti nagyrendezvénykor. Példát adott a vállalkozóknak.