apakép nélkül

2018.11.21. 15:13

Elek Ferenc életében két dolog fontos, a kisfia és a színház

Nemcsak a színpadról, de a filmvászonról, a televízióból és szinkronhangjáról is sokak számára ismerős a Jászai Mari-díjas színész, Elek Ferenc.

Húsz esztendeje, a főiskola elvégzése óta a Katona József Színház társulatának tagja. A Vasárnap Reggel próba után készített interjút a színésszel.

Új darabra készülnek vagy felújító próba volt a színházban?

A Holt lelkek felújító próbáján vettem részt éppen.

Nagyon sokat játszik. Volt ideje a nyáron pihenésre és arra, hogy a kisfiával töltse az időt?

Egy hetet voltunk Marcival Zamárdiban. Év közben, épp a sok munka meg az iskola miatt, egy-egy napokat vagyunk együtt. Az édesanyjával elváltunk, de jó a kapcsolatunk, így amikor csak tudok, a fiammal lehetek. Imádom Marcit. Megyek érte az iskolába, viszem edzésre, napi kapcsolatban vagyunk.

Marci már tizenkét éves. Mutat érdeklődést az édesapja hivatása iránt?

Nem erőltetjük, hogy mi legyen. Indult már szavalóversenyeken, nyert is, díjakat is kapott. De egyelőre a számítógépes játékok kötik le igazán. Sportiskolába jár, röplabdázik. Biztattam, hogy foglalkozzon a vízilabdával, de az az érvem sem hatott, hogy a csajok szeretik a vízilabdázókat.

Önnek szinte dickensi gyerekkora volt, apa nélkül, éjjel-nappal dolgozó édesanyával. Ezért is két dolog igazán fontos az életében: a kisfia és a színház.

Dickensinek azért nem nevezném... Volt két nevelőapám, az elsőhöz jobban kötődtem, a nevét is viselem, de aztán a kemény alkoholproblémái átlengték az életünket. A vér szerinti apám akkor hagyott el minket, akkor disszidált, amikor fél éves voltam anyukám hasában. Édesanyám a nevéről is levett. Tizennégy évvel később megjelent apám; amikor megnyílt az első Meki Budapesten, elvitt oda, majd hosszú évekre megint eltűnt. Mielőtt távozott az életből, újra megkeresett, akkor egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Anyukám megtette, amit csak lehetett, pluszmunkákat vállalt, hogy a nővéremmel mindent megkapjunk.

Annak ellenére, hogy az egyik szülője nem volt jelen a gyerekkorában, mégis tisztelettel beszél róla, édesapjaként emlegeti.

Nincs szerencsém az apukákkal, de akkor is az édesanyámtól és az édesapámtól kaptam az életet. Ha már ő nem tudta jobban csinálni, akkor igyekszem én, hogy Marci ne érezzen hiányt semmiben.

A nővérén kívül vannak testvérei?

Van két lány féltestvérem, apai ágon pedig egy öcsém és egy húgom. Az édesapám azt a családját is elhagyta.

Az édesanyja virágkötőként dolgozott. Ez nem volt elég a megélhetésükhöz?

Anyukám a nagymamám virágboltjában dolgozott, éjjel meg takarított egy fodrászüzletben; gyakran minket is magával vitt a nővéremmel, nem szerettünk otthon maradni egyedül.

Mikor kezdte érdekelni a színház, a színművészet?

Sok minden akartam lenni – kukás, mentős –, aztán elkezdtem beleélni magam, azonosulni tárgyakkal, élőlényekkel. Mentem a közértbe, és közben nem is a buszvezető voltam, hanem maga a busz! Vagy madár akartam lenni. A játszótéren, amíg a többi gyerek focizott, a galambokat figyeltem, utánoztam, ahogy szedik a magokat. Később, amatőr színészként ezt fel is használtam. Pedig rettegek a madaraktól.

Hol lakott a családja?

Az Üllői úton, az Iparművészeti Múzeummal szemben, ráláttunk a gyönyörű kupolára. Később is olyan lakást kerestem, ahonnan látom a kupolát és a Gellérthegyen az emlékművön a koszorús lánykát.

Hány évesen vette meg az első önálló lakását?

Harmincévesen. Félretettem a filmekkel meg a reklámokkal keresett pénzt. Semmi káros szenvedélyem nincs, így lett meg a saját otthon. Szerencsém, hogy abból élek, amit nagyon szeretek: a színészetből.

Nagyon fiatalon, szinte gyerekfejjel már játszott a Szomszédokban. Hogyan került a sorozatba?

Az egyik osztálytársam édesapja, Polgár András, aki a történetet írta, 1987-ben bemutatott Horváth Ádám rendezőnek. Elég sok részbe bekerültem. Később amatőrködtem, majd a Nemzeti Akadémián Iglódi István foglalkozott velem, ő aztán az egyik tanárom lett a főiskolán. Harmadszorra vettek fel a Színművészetire, Zsámbéki Gábor osztályába.

Erős osztályba járt, kiváló tanárok tanították Törőcsik Maritól Molnár Piroskán át Zsámbékiig. Barátságok alakultak ki vagy riválisoknak tekintették egymást az osztálytársaival?

Rengeteg feladatot kaptunk, erős közösségként Zsámbéki Gábor megtanított minket dolgozni. Nem nagyon volt időnk másra. Az biztos, hogy a jó osztály felfelé húzza az embert. Többek között Horváth Lilivel, Fullajtár Andreával, Ónodi Eszterrel, Pelsőczy Rékával, Mundruczó Kornéllal, Rába Rolanddal jártam együtt.

Azért ugye vannak barátai?

Persze, van egypár barátom. Aki van, az nagyon jó barát, Paczolay Béla, Majoros Eszter, Fáncsi Eszter például. Az igazi barátaim mindig lányok, jól szót tudok velük érteni.

Diploma után azonnal a Katona József Színházhoz került. Ezt a teátrumot akkor is, most is a legjobbak között tartják számon. Soha nem hívták máshová?

Dehogynem. Meggyőződésem, hogy máshol is kell dolgozni. De az én színházam a Katona. Nagyon jó munkák vannak mögöttem. Jó helyen vagyok: jó rendezők és jó színészek dolgoznak itt.

2010 remek éve volt: a Filmszemlén a legjobb férfiszínész díját ítélték oda önnek a Köntörfalak főszerepéért, és megkapta a Jászai Mari-díjat is.

Azóta is mindig van valami jó munka. Szeretek filmezni, örülök, ha hívnak. Most Goda Krisztina új filmjében játszom, Szabó Istvánnal is forgatok majd három napot. Hat nagyon jó nyaram volt a Munkaügyekkel. A Tanár című sorozatot is szeretem. Szívesen szinkronizálok. Úgy élek, mint egy színész: sokat dolgozom. A Katonában több bemutató vár: egy Jeanne d’Arcról szóló darabot rendez Hegymegi Máté, a Rozsdatemetőt Máté Gábor, és Lorca Öt év múlva című darabját is próbálni fogjuk…

Boldog ember? Elégedett az életével?

Nincs olyan szakmai feladatom, amit ne szeretnék. Ha van egy kis szabadidőm, megyek Zamárdiba. Nagyon megkedveltem a Balatont. Nincs is szebb, mint nézni, ahogy megy le a nap. Annál csak az jobb, ha Marcival együtt látjuk…

Borítókép: Elek Ferenc a Nyikolaj Vasziljevics Gogol Holt lelkek című elbeszélő költeménye alapján készült komédia próbáján a Katona József Színházban, a Sufniban 2018. január 3-án.

Forrás: MTI Fotó/Szigetváry Zsolt

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!