Foki Dániel nem gondolt arra, hogy énekes legyen, de az élet másként alakult

Munka után a szülei együtt mentek próbálni, úgyhogy kénytelenek voltak őt is magukkal vinni. Az asztal alatt szépen elvolt, amíg szólt az ének, így hát ő is folyton énekelt. Bármit csinált, játszott otthon, zene szólt a háttérben.

Soha nem gondolt arra, hogy operaénekes legyen, egész más tervei voltak. Sokáig úgy volt, történész lesz, aztán meg színésznek készült. A nővére, Veronika tanácsára jelentkezett a Művészeti Szakközépiskolába. Testvére akkor már színházban játszott, zajos zalaegerszegi sikerek után jelenleg Budapesten játszik. Az iskolában gyorsan kiderült, ez lesz az útja. Nagy példák voltak előtte, igazi sztárokért rajongott. Ők már réges-rég lerombolták azokat a sztereotípiákat, miszerint az opera egy ósdi műfaj, amelyben ha szerepe szerint valaki meghal, még hosszú perceken át hangosan énekel a színpadon. Bryn Terfel és Cecilia Bartolli felvételei lenyűgözték a fiút. A hozzájuk hasonló nagy művészek előadása szerinte mind azt sugallja, hogy az opera lehet könnyed és szórakoztató is. Dániel fantasztikus tanárait sorolja. Kezdetben, a Bartók Béla Zeneiskolában, Őriné Kamarásy Henriett vette szárnyai alá, az alapokat tehát nála sajátította el. Németh Zsuzsa pedig a középiskolai mestere volt. Aztán Czeller Krisztinával folytatta a munkát. Az énekes végül az Universität für Musik und darstellende Kunst Wien hallgatója lett, mestere miatt döntött az intézmény mellett. Prof. Karlheinz Hansertől tanulta a szakma fortélyait. Ma már komoly szerepeket játszik, többek között erről kérdeztük.

– Folyamatosan posztolsz a közösségi portálon szereplésekről, fellépésekről, színházi előadásokról. Melyek voltak ezek közül számodra a legfontosabbak?

– A legutóbb Junior szerepét énekeltem Bernstein: A Quiet Place (Egy békés hely) című operájában. Ez a bécsi Neue Oper társulat előadása volt, amellyel a Müpában is felléptünk, a tavaszi fesztivál keretein belül. Ezenkívül egy nagyszerű koncertturnén vehettem részt decemberben az Ensemble Mattheusszal. Itt Bizet Carmenjének Morales őrnagyát énekeltem Jean Christophe Spinosi vezénylete alatt, ami életem egyik nagy élménye volt! Ezeken kívül inkább az egyetem utolsó szemeszterének befejezése az, amire a legfőbb hangsúlyt próbálom fektetni.

– Azt is posztoltad nemrégiben, hogy új munkahelyen kezdesz el dolgozni. Hogy sikerült ilyen rangos színháznál elhelyezkedned?

– Nyilván a Neue Oper Wienre gondolsz, de ott csak egy darabra voltam szerződve. Viszont valóban új helyen kezdek nemsokára. Szeptembertől a berlini Komische Operben dolgozhatok a következő két évben, és majd onnan meglátjuk, hogyan tovább. De már most rendkívül izgatott vagyok. Ez a világ egyik leginkább feltörekvő operaháza napjainkban. Mellesleg a példaképeim egyike, Melis György is ezen a színpadon aratta legnagyobb külföldi sikerei egyikét. Berlinben, csakúgy, mint Bécsben, az előrejutás a teljesítménytől függ. A magyarságom soha nem volt akadály, főleg Bécsben nem, ahol a magyarokat inkább rokonként, még csak nem is szomszédként kezelik. Nagyon szeretem a várost, tele van kulturális eseményekkel, gondolkodó művészemberekkel és lehetőségekkel. Biztos vagyok benne, hogy Berlin sem fog csalódást okozni, de Bécs azért Szombathely mellett a második otthonom marad.

– Milyen gyakran vagy itthon? Csak koncertek kedvéért vagy esetleg kulturális eseményekre is hazajössz?

– Legtöbbször csak a családdal való együttlét miatt jövök, és persze koncertek miatt is. Ha megtehetem, a nővérem, Foki Veronika musicalszínésznő premierjein is ott vagyok. Legutóbb az Evita címszerepében aratott fergeteges sikerének lehettem tanúja. Édesapám is feltűnt a darabban, több szerepben! A közösségi médiának hála nem okoz gondot a barátokkal való kapcsolattartás. A legtöbben, lévén többségükben zenészek, szintén külföldön tanulnak vagy élnek.

– Mi a helyzet a rendezői ambíciókkal? Meg tudnak valósulni vagy esetleg lemondtál róluk?

– Az elmúlt két nyáron Mozart-operákat rendezhettem Grazban egy családi fesztiválon. Ezek persze csak kis produkciók voltak. Most a Figaro házasságát próbálom, amely a vizsgaelőadásom lesz. Ez lesz az eddigi legnagyobb szabású darabom. Reményeim szerint találok olyan társulatot, amellyel a rendezői ötleteimnek teret engednek.

– Milyen trendek, irányzatok jellemzőek most a bécsi operafronton? Modernizált, aktua-lizált rendezések vagy inkább a klasszikus stílus hódít? Hozzád melyik áll közelebb?

– Minden megtalálható. Az Állami Operára a hagyományos előadások a jellemzőek. Az innovatívabb vonalat a Theater an der Wien és a Neue Oper Wien képviselik. Én rendezőként és énekesként is annak vagyok a híve, hogy minél ötletesebb, újító szellemű előadások, új darabok szülessenek. És hogy a repertoárdarabokat körüllengő, majdnem vallásos jellegű konzervativizmus kissé kiengedjen, hogy az ember ezeket is úgy kezelhesse, mint élő, lélegző műalkotásokat.

– Hogy telik a majd nyár? Meghallgathatunk-e esetleg itthon is valami jó szerepben? Vagy utaznunk kell, ha látni akarunk?

– Az otthoni közönség legutóbb Budapesten, a Müpában hallhatott. Most egyelőre várni kell kicsit, míg újra jöhetek, hiszen szerződés köt Berlinhez. De ha tehetem, szívesen jövök egy-egy koncertprogrammal.