A jégember tetkójától a mai divatos mintákig

A tetoválás művészete szinte egyidős az emberiséggel. A legrégebbi ismert tetoválás az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmián van, korát körülbelül 5000 évesre becsülik. Az Ötzinek keresztelt „jégember” (gleccsermúmia) bőrét például keresztre emlékeztető rajzolatokkal díszítették. Ugyanakkor a tetoválás megítélése mindig is ellentmondásos volt a történelemben. Ezt jól mutatja, hogy míg a görög korban a tetoválás az előkelőség jele volt, addig a rómaiaknál a bűnözőket és rabszolgákat jelölték meg így.

Később, a 19.-20. században a tetoválás illegális volt, így leginkább csak a börtönökben használták. Akinek tehát tetoválása volt, az a törvények elleni lázadását is hirdette. Ez a szemlélet sokáig tartotta magát, szinte csak az elmúlt évtizedben változott meg ebben a tekintetben ennek az önkifejezési módnak a megítélése.

Dobó Luca Vas megyei tetoválóművész elmondta: ezzel a szemléletváltással együtt sokat fejlődött a szakma is, például sokkal jobbak a ma használt alapanyagok. Luca szinte minden korosztállyal találkozik, nem csak a fiatalok szeretnék így díszíteni a testüket. Előfordult, hogy egy 70 éves férfi vállára varrt sárkánymintát.

Gyakran fordulnak hozzá azzal is, hogy javítson régi tetoválásokat, mostanában pedig a színes, ékszerhatású minták is nagyon népszerűek. Többször kérik tőle a különböző csipkével kombinált virágmintákat.

Ugyanakkor kiemelte: mindenkit lebeszél arról, hogy divatból tetováltasson, a legtöbben pedig szerencsére hallgatnak rá – fogalmazott. Hiába látni szinte mindenhol a homokórát vagy a végtelen jelét ábrázoló mintákat, ő inkább beszélget a hozzá érkezőkkel, és mindenkinek személyre szabott képekkel díszíti a bőrét. A legtöbbször továbbra is a karjukra tetováltatnának az emberek, de sokszor dolgozik hátra is. A pár éve még nagyon népszerű, lábfejre készített mintákat viszont egyre kevesebben kérik. Ebben nem csak a trendek változása játszhat közre, hiszen ez az egyik legérzékenyebb bőrfelület, a gerincre és a bordákra varrt tetkók mellett ez a terület is a fájdalomra legérzékenyebbek közé tartozik.

Sok olyan kérés is érkezik hozzá, amit nem azért nem teljesít, mert úgy véli: személytelen lenne, hanem mert rövid idő után már nem lenne szép a végeredmény. Nem tetovál például az ujjakra, hiszen itt hamar elkenődik a tinta, egy év után szinte teljesen kikopik a festék. Ugyancsak nem javasolja a fehérrel készült alakzatokat sem, a legtöbb embernél ezek hamar besárgulnak és már nem mutatnak olyan szépen. Amikor dolgozik, mindig figyelembe veszi a kuncsaft bőrtípusát is. Elmondta például, hogy a sötétebb bőrön a fekete tinta mutat legjobban, míg a nagyon világos bőrűeknél minden szín élénk marad.

A legtöbben egyébként úgy érkeznek hozzá első alkalommal, hogy csak egyetlen mintát szeretnének, aztán néhány hónap vagy év után sokan újra megkeresik.

Aki nyáron készíttetne tetoválást, annak jó tudnia, hogy a művelet után egy ideig nem szabad szoláriumba menni vagy napozni – és a strandolás is szigorúan tilos körülbelül két hétig. Ráadásul a meleg miatt kellemetlen lehet a fólia, amivel a friss mintát takarni kell pár napig. De hát: valamit valamiért!