Savanyú Jóska legendája még mindig él a csepregi erdőben

Útikalauzunk, Horváth József csepregi borosgazda egy 250 éves bükkfához vezet, amely alatt leülhetnek a padokra a kirándulók, és elolvashatják a táblát, ami a betyárról, az erdőrészről szól. Állítólag a környéken élő betyárok éves találkozási pontja volt ez az 1800-as években, innen kapta az égbenyúló bükk a „Betyárfa” nevet. A mese úgy tartja, a régió leghírhedtebb betyárja, Savanyú Jóska is megfordult itt, aki Izsákfán született 1841-ben.

Élete során Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyékben kalandozott. Kegyetlen módon fosztogatott, társaival tehetős gazdákra, kereskedőkre, iparosokra „vadászott”. Áldozataikat meglopták, megkínozták. Savanyú az 1880-as évekre a legkeresettebb hazai betyár lett. Bandájának egyik tagja, Magyarósi István adta fel bosszúból, amiért nagybátyját megölték. Az 1884-ben kézre kerített betyárra életfogytig tartó büntetést róttak, később kegyelmet kapott. 1907-ben halt meg.