Indiántánc a nagyi főztje örömére

Mi a titka a nagyi főztjének? Ízes, változatos és tele van szeretettel. A nagyi mindig megkérdezi, hogy mit szeretnél enni, kisfiam/kislányom, és igyekszik az unoka kedvére főzni, sütni. Olyan nagymamákat kerestünk, akik rendszeresen és aktívan részt vesznek a fiatalabb generációs család napi étkeztetésében, összefüggésben a mindennapi logisztikai feladatok kivitelezésével, vagyis abban is besegítenek, hogy a gyerekeket iskola után még ilyen-olyan különórákra kell vinni.

Tátrainé Kulcsár Irénhez, civil tudósítónkhoz látogattunk, akinek kisebbik unokája, Farkas Ádám a szünidő felét vele töltötte a nyáron. Megkezdődött a suli, de Ádám most is viszszajár, legalább hetente egyszer. Az édesanyja főz otthon, de nagyon szeret a nagyinál enni. Ma rántott szelet van édesburgonyával, paradicsommal, utána túrós táska. A mami viszi mindig hegedűórára – mindig tesz egy szendvicset vagy egy kis édességet a gyerekülésbe meglepetésnek –, néha reggel iskolába is, ha az apukája nem tudja megoldani. Ádám kedvence a palacsinta, Irénke gyakran süt neki, házi eperlekvárt tesz bele.

Mik azok az ételek, amik készítésében a mama profi? – kérdezzük a tízéves kisfiút, aki már sorolja is: – A töltött csirke sült krumplival, fejes salátával, a tejfölös csirke rizzsel, ubi salival, a fasírt petrezselymes krumplival. A csirkemelltorta husirétegekből áll, kétféle sajt van rajta, az egész be van tekerve baconnel. Nem egy nagy torta, hanem kis halmocskák. A sütik közül a hóvirágtorta eperhabbal, a háromlapos hatlapos, a lusta asszony rétese, a csokis piskóta. A puding fagyikehelyben, áfonyával megszórva, tejszínhabbal.

– Amennyire lehet, kényeztetem őket

– mondja a nagyi. – Hálás étkezők az unokáim, jó étvággyal esznek, és mindig megköszönik, puszit is kapok tőlük.

Ádám egyik barátjának nagymamáját is felkerestük: Farkas Imréné Ildikó három unokájára főz napi rendszerességgel. Az a családi rutin, hogy amíg a gyerekek alsó tagozatba jártak, napközisek voltak, és az iskolában ebédeltek. Mire azonban ötödik osztályba léptek, megtanultak önállóan közlekedni, és a tanórák után – átszelve a várost – a nagymamához igyekeznek, aki friss, finom ételekkel várja őket, maximálisan figyelembe véve, hogy mit szeretnek.

Gergővel beszélgetünk, aki tízéves, bolognai spagettit eszeget éppen a mamánál, ez az egyik kedvence. Két bátyja van („Három fiú! – fűzi hozzá, óriási nyugalomban villázgatva a tésztát –, gondolhatod, milyen világ van otthon!”), Botond 12, Tamás 14 éves, nekik hosszabbak a napjaik, több órájuk van, és utána edzésre mennek, egyik röplabdázik, másik teniszezik, ők majd utána jönnek a mamához ebédelni. Olyan is van, hogy az édesapjuk beugrik a mamához az ebédért, és elviszi nekik, hogy otthon tudják megenni. Gergő egyik bátyja volt az, aki indiántáncot járt, amikor kiderült, hogy a mamához járhat ebédelni, mert a menzán nem volt elég édes az édes, elég sós a sós, ráadásul kapkodva kellett enni, hogy leülhessen a következő turnus. A kisfiú ezzel maximálisan egyetért. A mamánál sokkal jobb.

– Szeretünk rántott husit enni, legalább hetente kétszer.

Imádjuk a tojásos nokedlit uborkasalátával, a milánói makarónit ketchuppel, sajttal, a rakott krumplit, a sonkás és a krumplis tésztát, ezeket sokszor kérjük. Nem mindig mi döntünk. Változatos étrend van, a mama tervez, de ha mi szólunk, hogy mi legyen, azt csinálja – meséli Gergő. – Én erre vártam – néz bele a tálba, és vesz még egy kis repetát a tányérjába.

Ildikó a nyári feladatokat idézi fel: akkor nem hozzá jöttek, hanem ő ment az unokákhoz délelőtt. Itthon megfőzött, elvitte nekik, megebédeltette őket, aztán ment a férjéért, akivel vagy visszamentek a gyerekekhez, vagy haza. De iskolaidőben is ő főz, méghozzá nagy tételekben, összesen hét emberre, az öttagú családnak meg maguknak, kettőjüknek. Mindennap reggel fél hétkor kezdi az előkészítést, mert orvoshoz is jár a betegsége miatt, annak is bele kell férnie a délelőttbe. Ha nincs is otthon, a gyerekeket kész ebéd várja nála, csak melegíteni kell. A rántott hús 2,5 kiló csirkéből van, de van mellé csirkemáj is baconszalonnába tekerve, mindig többféle étel van, hogy választani is lehessen. Gyakran készít pörköltet nokedlivel, vagy fasírozottat, mellé egy kerek sajt felét szeletekben kirántja.

– És minden héten más sajtból van – mosolyog Gergő a mamára, akinek a süteményei is dicsérnivalók, hétvégenként somlóit, kókuszos kockát kínál, de szeretik a gyerekek a csokis linzert, a piskótatekercset, a hatlapost, a csokis főzőkrémes tortát is. Nem beszélve a palacsintáról, amibe a nagyi a házi készítésű sárgabaracklekvárját keni. – Olyan jó, hogy mind megesszük, nem is tudunk hazavinni, mert elfogy – mondja Gergő, és a lekváros rétegeket emlegeti egy bizonyos csokis tetejű sütiben, aminek most nem jut eszébe a neve. A mama azonnal ráismer a leírásra: a zserbó. – Igen, igen, a zserbó – néz vissza a kisfiú a mamára, és a szemében már ott is van a „megrendelés”. Ildikó is látja, hétvégén biztosan készít.