A búvárkodás mentális kikapcsolódás is

A tenger kékjének mélyére merülni legtöbbünk számára talán csak álom marad, és nem feltétlenül az anyagiak miatt: jókora bátorságra, biztos úszástudásra, állóképességre is szükség van ahhoz, hogy kipipáljuk bakancslistánk e pontját.

A búvárkodás eredetét tekintve elmondható: a sza­bad­tüdős merülés már az őskorban ismert volt, és arra alkalmazták, hogy a víz alól élelmet szerezzenek. A búvár­öltözet megalkotása az 1500-as évek neves olasz polihisztorát, Leonardo da Vincit is megihlette, azonban az első búvárruhában a víz felszíne alá süllyedés csak az 1800-as években történt, miután egy amerikai tudós találmányának köszönhetően búvársisakkal lehetett a tenger mélyére szállni.

A merülés nemcsak a léleknek felemelő, a tenger alatti élővilág felfedezése, megismerése mentálisan is segít a kikapcsolódásban, a mindennapi életből való kiszakadásban, és fizikálisan is erősíti a sportot űzőt.

Igen, sportról van szó, méghozzá egy esernyőfogalomról: beletartozik az uszonyos úszás, a tájékozódási búvár­úszás, a szabadidős búvárkodás és a szabadtüdős merülés, valamint például a víz alatti lövészet. Ahhoz, hogy valaki búvárkodhasson, több egészségügyi kitételnek kell megfelelnie.

Ha a jelentkezőnek szív- és érrendszeri, valamint daganatos és pszichiátriai betegsége van, továbbá epilepsziát diagnosztizáltak nála, vagy netán babát vár – ez mind kizáró tényező lehet. A merülni vágyó nőnek, ha csak sejti is a várandósság lehetőségét, ajánlott kerülnie a búvárkodást. A merüléshez szükséges technikai ismereteket feltétlenül szakembertől kell elsajátítani, ugyanis a víz alá bukás megterheli a szervezetet, és tisztában kell lenni a testre váró hatásokkal, mozgási technikákkal, palackhasználattal, hogy a lehető legbiztonságosabban lehessen hódolni ennek a szenvedélynek. Búvárkodásnál az izomzatot is erős igénybevételnek tesszük ki, egyórányi merüléssel akár 800 kalóriát is el lehet égetni.