Óvodából iskolába – Hogyan könnyítsük meg a váltást?

Természetesen minden családban vannak legendák arról, hogy egy-egy gyermek a rokonságból milyen lelkesedéssel indult neki az új kalandnak, de nem árt tudni, hogy nem ez a nagy átlag. Ha meg akarjuk érteni, mit érezhet gyermekünk az új helyzetben, akkor talán az segíthet leginkább, ha megpróbáljuk felidézni, milyen stresszes például egy munkahelyváltás. Várakozással teli kíváncsiság egy kis szorongással keverve. Jellemzően hasonló érzések kavarognak a gyermekekben is.

Mivel egy teljesen új helyzetről van szó, olyanról, amiben eddig nem volt a gyermeknek része, nincs is viszonyítási alapja. A koronavírus miatt a nyílt napok is elmaradtak. De sokat segít, ha beszélgetünk. Meséljük el a lehető legrészletesebben, hogy néz ki a tanterem, az ovi. Hogy telik egy nap, milyen feladatok várnak rá, és milyen klassz új dolgokat fog tanulni? Mondjuk el azt is, hogy az mi mindent fog hozzátenni az életéhez. Gyakori hiba, hogy a szülők saját rossz iskolai tapasztalataikat örökítik tovább, vagy épp az óvodával tartják „rettegésben” a kicsiket. Talán ismerősek az így kezdődő mondatok: „Nah, majd az iskolában…”, „Az óvodában nem lesz ilyen…” Ezeket érdemes kerülni. A szülők akaratukon kívül ezzel már eleve programozzák a gyermeket egy bizonyos (negatív vagy pozitív) hozzáállásra, hiszen a számukra ismeretlen helyzetről csak így tudnak előzetesen tájékozódni.

Óvodakezdés előtt például sorra lehet venni az alábbi kérdéseket: Kinek kell szót fogadni? Kinek szólsz, ha pisilni kell? Mit csinálsz, ha valaki ugyanazzal a játékkal akar játszani, mint te? Nem szabad alábecsülni ezeket a beszélgetéseket, mert így a gyermeknek lesz kis kapaszkodója az új helyzetekben, melyet felidézhet. Így ahelyett, hogy érzelmei elsodorják, nagyobb az esély arra, hogy jó döntéseket hozzon akkor is, ha nem vagyunk mellette.