Vida Ágnes volt a Vasi Nők Család és KarrierPont vendége – Így válunk szülőkké

Az online előadáson a fogantatástól indult és a nagymamakorig jutott el Vida Ágnes az anyai lélek szivárványán. Számtalan elvárást, érzést gyűjtenek a nők az anyasággal kapcsolatban –azt elemezte, hogyan hasznosítják ezeket és a tapasztalataikat a gyermeknevelésben. Beszélt az utazásról, ahogyan a kislányból nővé, nőből anyává, feleséggé, majd nagymamává válik valaki.

Mikortól számít valaki anyának – erre számos elmélet létezik. Van, amelyik a fogantatástól, a másik a baba születésétől számítja az anyaságot – ezzel a biológiai és a társadalmi-szociális fejlődésbeli rész különül el. Az előadó úgy tartja, hogy az anyaság jóval korábban kezdődik: a kislányok másfél éves koruk körül kezdenek ismerkedni az anyaszereppel. Korán, már óvodás korban eljátsszák, hogy anyukák. Nemcsak babáznak, hanem papás-mamást játszanak – jellemzően ők kezdeményezik a játékot, ugyanúgy, ahogy 25 év múlva. Jobban érdekli őket a szerepminta, mint a fiúkat. Náluk is megjelenik az apaszerep, de csak hatéves kor körül kezdi foglalkoztatni őket. Mindennek kézzelfogható oka is van: a lányokban erősebb a megfelelési kényszer, érzik a lánysággal kapcsolatos felelősségeket. A szociális fejlődésük is előbbre jár. Erős a szülői minta, és az idegrendszeri beállítottságuk is efelé mutat: jobban „le tudják tapogatni a csápjaikkal”, hogy mik az elvárások. A fiúk lassabban, egyenetlenebbül fejlődnek, és inkább lerázzák magukról az elvárásokat.

Óvodáskorban, amellett, hogy már megérinti őket az anyaszerep és szívesen játszanak papás-mamást, sok kislány beleszeret az apukájába. Kisajátítják apát, néha féltékenyek rá, ami a fejlődés normális állomása. Emellett lehetnek más szerelmeik is az óvodában – mindez még csak játék, próbálgatják a szárnyaikat. A fiúk közben kardoznak, homokoznak, építőkockáznak és kisautóznak. Kisiskoláskorra lecseng a lányoknál az apaszerelem, de jellemző, hogy erős a fantáziájuk, összekeverik az álmokat a valósággal. A fiúk ebben az életkorban általában kiegyensúlyozottabbak.

A lányoknál hamar eljön a kiskamaszkor: 8-9 éves kor körül erőteljesebben beindul a függetlenedési folyamat, mint a fiúknál, akiknél ez 13 éves kor körül jellemző. A lányok kiskamaszkorban kezdik elkülöníteni magukat az édesanyjuktól, titkolóznak. Nem lázadnak még nyíltan, csak élvezik az önállóságot. Mindez a kamaszkorba torkollik: 12 évesen egyévnyi lázadós időszakuk következik. Fiatal felnőtt korukban túllépnek ezen a szembeforduláson.

Manapság kevés nő vállal korán gyereket. Hogyan jutunk el a gondolatáig és hogyan alakul akkor az anyaszerepünk? – erről is beszélt.

Sok család időzíteni szeretné a gyerekvállalást, babaprojektben gondolkodnak, a babák azonban nem feltétlenül e szerint érkeznek, aminek biológiai és pszichológiai okai is lehetnek. Az utóbbiak fakadhatnak különböző élethelyzetekből: kutatások bizonyítják, hogy sokszor nehezebben esnek teherbe, akik kisgyerekekkel foglalkoznak (pedagógusok, óvónők, többgyerekes családok legidősebb lánygyermekei). Három ember döntésére van szükség ahhoz, hogy egy magzat megfoganjon: az első az anya, akiben tudatalatti gátak lehetnek (nőgyógyászati vizsgálattól, szüléstől való félelem, feldolgozatlan szülésélmény). Akiben aggodalom maradt, annak, ha meg is fogan a babája, erősebbek lehetnek a terhességi tünetei, ami pszichoszomatikus okokra vezethető vissza. Kell az apa döntése is: sokszor ő az, aki még nem érzi magát felkészültnek a gyermekvállalásra. Továbbá benne is lehet pszichés gátlás: a szervezete nem támogatja a gyermekvállalást. Végül: a magzat döntésére is szükség van.

Vida Ágnes gondolatait jövő heti Felelős szülők rovatunkban is olvashatják. A folytatásban szó lesz a várandósságról, a szülés utáni „anyává válásról”, az anya–fiú és anya–lány kapcsolatok minőségéről is.

(Kiemelt képünkön: A lányokat már óvodáskorban megérinti az anyaszerep, szívesen játszanak papás-mamást)