Tehetünk a mielőbbi felépülésért

Lóránt először a sérülések jellegét tisztázza: krónikusak akkor, ha a gyógyulás helyett hosszan tartó gyulladás alakul ki, a sérült területen fájdalmas hegszövet képződik, és három hónapon túli állandó – néha erősebb, máskor enyhébb – fájdalma van egy páciensnek. Ezzel szemben az akut sérülések sürgősségi ellátást igényelnek – lehetnek csonttörések, izomszakadások (például amikor szúró fájdalmat érzünk az izomban, ami másnapra teljesen leblokkol bennünket), ínszakadások, amelyek miatt a mozgásapparátusunk korlátozottá válik. Általánosságban: a szakszerű rehabilitáció hiánya a sportolók karrierjét törheti ketté, de megkeserítheti a mindennapjait azoknak is, akiknek csupán hobbijuk a mozgás.

Pihenjen! – hangzik az általános tanács az akut sérülést szenvedett embereknek. A fizioterapeuta ezzel szemben azt az álláspontot képviseli: ha megsérülünk, amilyen gyorsan csak lehet, keressünk egy kompetens szakembert, hogy mihamarabb, komplikációk nélkül felépülhessünk.

– A pihenés legyen aktív: mozgassuk a sérült testrészt! Persze, nem mindegy, hogyan. A ránduláskor, bokaszalag- szakadáskor begipszelhetik, rögzíthetik a lábat. Ilyenkor is azonnal el kell kezdeni a mozgatást, az első naptól. Emellett az idő is nagyon fontos tényező a terápiában. A szövet regenerálódásának meghatározott üteme van, tudni kell, hogy az egyes szakaszokban milyen mozgás a megengedett. Az immobilizált (sérült) szövet egy hét után 30, két hét után már 50 százalékot veszít a szilárdságából. Ezért, amilyen gyorsan csak lehet, mobilizálni kell. Ha nem mozog, nincsen súrlódás a rostok között. A rostok összetapadnak, ezáltal nem tudnak kellő folyadékot felvenni, romlik a keringés, besavasodik az izom, ami fájdalommal jár. Fokozatosan leépülnek az izomsejtek erőművei, a mitokondriumok, ezáltal romlik a teljesítmény és a regeneráció – és ez még csak az első hét. Ha az izmok elvesztik rugalmasságukat, akkor nem tudnak hirtelen reagálni. Ha tehát a sérülés utáni időszak passzívan zajlik, az abból fakadó fájdalom évek múlva is jelentkezik, terhelés közben gyakori húzódással jár, ami később részleges vagy teljes ín-izomszakadáshoz vezethet. Öt-nyolc, de legkésőbb tíz év múlva gerincpanaszok, ezekhez kapcsolódó csípőproblémák jelentkezhetnek, és ahogy öregszik a testünk, egyre hamarabb lesz böjtje – figyelmeztet. Ha mondjuk eltörik a könyökünk, és működési zavar marad, ez később átvetülhet a vállra, emiatt nyakpanaszunk lehet. Ha a térdünk vagy a bokánk eltörik, és kimarad a szakszerű rehabilitáció, akkor lehet, hogy mozogni tudunk, de legkésőbb tíz éven belül problémánk lesz. Ha viszont időben elkezdődik a rehabilitáció, akkor a kollagénszövetek a lehető legjobban rendeződnek – hasonlóan a sérülés előtti állapothoz. Ez hosszú távon minimalizálja a sérülés lehetőségét.

A rehabilitációhoz mindenekelőtt diagnózisra van szükség az orvostól – érdemes mobiltelefonnal fotót készíteni a sürgősségi osztályon a röntgenfelvételről, aminek döntő szerepe van a rehabilitáció megkezdésében – javasolja. És hogy mennyi időt vesz igénybe a rehabilitáció?

– Sérüléstől függően tehát legalább hat hét, legfeljebb hat hónap. Az első szűrést, felmérést napi rendszeres mozgásnak kell követnie folyamatos kontrol alatt. Egy csavarral rögzített törés után nyolc hét után kilencvenszázalékos állapotba hozható a végtag, és teljesen terhelhető a szövet, további négy–hat hónap múlva százszázalékos lesz. Amíg gipszben van a láb, passzív pihenés helyett addig is érdemes célszerűen mozgatni, tornáztatni a test más részeit, ezáltal a gipsz alatt lévő izmok is aktívvá válnak, edződnek. Hat hét után a gipsz lekerül, utána kezdődhet a rehabilitáció, ami további két-három hónapot vesz igénybe. Az életkor is befolyásoló: nyugdíjaskorban azok jönnek rendbe a leghamarabb, akik a sérülés előtt is aktív életet éltek.

A sérülést nem lehet elkerülni, de ha már megtörtént, sokat tehetünk a mielőbbi felépülésért. Aerob edzéssel fel kell építeni a jó érhálózatot – a sérült szöveten a lehető legtöbb vért így lehet átpumpálni –, az izom húzószilárdságát ellenállásos edzéssel lehet javítani. Ilyenkor a testünket nyomjuk, húzzuk vagy emeljük, vagy egy külső tárgyat, például súlyt mozgatunk – magyarázza. Összességében azért kell edzeni a szív- és érrendszert, az izmokat, hogy ha sérülés történik, akkor a lehető leggyorsabban regenerálódjunk. Ha ugyanis erősek vagyunk, hamarabb gyógyulunk.

Kiemelt képünkön: Gerencsér Ritának többszörös lábszárcsonttörése volt, most tízkilós súlyzókkal emel a teremben Olgyai Lóránttal