Vaskeresztes az élen – Bobán is jóval az országos átlag feletti volt a vásárlóerő

Az életminőség egyik fontos mutatója a vásárlóerő, a GKI Gazdaságkutató Zrt. friss elemzésében a települések vásárlóerejét becsülték meg a 2012–2019-es évekre.

Számításaikhoz a NAV és a KSH vonatkozó adatsoraiból dolgoztak: nettó keresetek, nyugdíjak, vállalkozói jövedelmek, önkormányzati juttatások stb. Ezek szerint 2019-ben az egy főre jutó vásárlóerő megközelítőleg 1,7 millió forint volt Magyarországon, vagyis személyenként ennyi pénzt költhettünk el az adott évben átlagosan. Azonban a falvak, városok, megyei jogú városok és a kerületek között nagyok az eltérések.

Budapesten az egy főre jutó vásárlóerő (közel 2,1 millió forint) 24 százalékkal, a megyei jogú városokban 5 százalékkal volt magasabb az országos átlagnál (Szombathelyen 1,6 milliót meghaladó), a többi vidéki városé 3 százalékkal, a községeké pedig 15 százalékkal maradt el ettől.

Földrajzilag az ország északnyugati negyede, ezen belül is főként a Győr–Szombathely–Balaton–Budapest által határolt terület tűnik ki, ugyanakkor jól látszik, hogy a délnyugati (Somogy, Baranya) és az északkeleti és keleti határ mente a legszegényebb jövedelmi szempontból.

Az egy főre jutó vásárlóerő 389 településen nem haladta meg az egymillió forintot, Vas megyében három ilyen település van: Keléd, Nagytilaj és Nemesmedves.

Másik végletként kiemelkedő azoknak a településeknek és kerületeknek a helyzete, ahol 2,2 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő. Nálunk az elemzés szerint két ilyen település van: Vaskeresztes és meglepő módon Boba. Jó helyzetben vannak még Sé, Gencs­apáti, Söpte, Vasasszonyfa, Salköveskút, Nemesbőd, Tanakajd,

Vasszécseny, Sorkikápolna, Balogunyom, Sitke, Felsőmarác, Molnaszecsőd, Szarvaskend és Nagymizdó lakosai, mivel ezeken a településeken mindenhol 1,9 millió forint – tehát az átlagot meghaladó – fölött volt 2019-ben az évente elkölthető összeg

fejenként.

2012 és 2019 között Magyarországon egy főre vetítve 81 százalékkal nőtt a vásárlóerő nominálisan, kiderült, a magasabb jövedelmű, gazdagabb települések előnye tovább nőtt a szegényebb településekhez képest. Azaz ezek a települések, illetve lakóik voltak képesek leginkább kihasználni a kedvező gazdasági konjunktúrát.