Lélekkísérő csoport indul a „vendégbabák” szüleinek

A témáról Domonkos Veronikával beszélgettünk, aki szonográfus, szülésznő, pszichológiai asszisztens, de ezek mellett párkapcsolati problémamegoldó tréner is. Szülésfelkészítő beszélgetéseket tart, gyászcsoportvezető-képzést is végzett, és nem utolsósorban édesanya. Mondhatjuk, hogy mindennel foglalkozik, ami a szülővé válás témáját érinti. Verát az ultrahang-diagnosztika során fellépő élethelyzetek késztették arra hogy foglalkozzon olyan édesanyákkal, szülőkkel, akik elvesztették gyermeküket és ennek feldolgozásához segítségre van szükségük.

Október 27-én, szombaton keződik Vera első foglalkozása, amely folytatólagos lesz, nyolc-tíz alkalmat jelent kéthetetne. Az első két alkalom nyitott lesz, amely azt jelenti, hogy a második foglalkozáson még fogadnak új jelentkezőket, utána már nem. Bizonyos tematikára épül a foglalkozás, amely alakul a csoporttagok és veszteségeik után. Önsegítő, de a koordinálás fontos, vallja Vera. Esetenként előfordulhat az is, hogy valakit továbbirányít más szakemberhez. Minden résztvevőt titoktartás kötelez majd, valamint a csoportban fontos szabály lesz, hogy senkit nem ítélnek meg. Mindenki elmondhatja, amit érez, gondol bárkivel kapcsolatban, aki a gyászát nehezíti.

A vendégbabák gyászfeldolgozó csoportban a szülők olyan sorstársakkal találkozhatnak, akik hasonló veszteséget éltek meg, láthatják, hogy nincsenek egyedül. Előző évben már kis létszámban működött egy vendégbaba csoport, amely alapján azt tapasztalták, ritkán jönnek apukák is egy ilyen foglalkozásra. Vera azt mondja, az igazán jó, ha a pár mindkét tagja eljön a foglalkozásra, mert a férfiak és a nők eleve másként nyílnak meg egy ilyen szituációban, és ez a párkapcsolatuknak nagyon nagy próbatétel. Viszont ha egy ilyen foglalkozáson legalább egy apuka megnyílik, lehet, hogy bátorítja majd a többit is. Az is siker, ha csak egy apuka kimondja a gondolatait, mert azzal segíthet az anyukáknak megérteni párjuk gondolatmenetét és viselkedését a saját hasonló helyzetükben.

Vera meglátása az, hogy Magyarországon a gyász tabutéma. Fontosnak tartja a pillanat milyenségét, amikor közlik a szülőkkel, baj van. Tévhit, hogy a terhesség első szakaszában a magzat elvesztése könnyebben feldolgozható, mert ott nem kötnek a babához kézzel fogható emlékek. De hogy valójában mit érez az anya ilyenkor, az gyakran elenyészik, sokszor akár családon belül is. Ez az a veszteségélmény, amelynek feldolgozása a legnagyobb különbséget mutatja férfi és női gyász között, és ez feszültséget szülhet a párkapcsolatban is. Ha meginog az egymásba vetett hit, jó ha van egy külső személy vagy támogató csoport, aki segít a veszteség feldolgozásában. Vera azt tapasztalta az elmúlt években, nem biztos, hogy minden esetben a legjobb megoldás egy idő előtti újabb gyermekvállalásba menekülni, időt kell adni minden veszteségélmény feldolgozására.

A születés utáni veszteség másik esete, ahol az egészségügyben dolgozók segíthetnek a gyászban, akár azzal, hogy engedik a szülőket elbúcsúzni a babától, megmosdatják, felöltöztetik és csinálhatnak akár egy fényképet, hogy legyen emlék a gyermekükről. Ezekkel a dolgokkal nagyon sokat könnyíthetnek a veszteség feldolgozásában.

Október 27-én 16 órakor a Lélekpiramisban kezdődik az első foglalkozása. További információkat a Lélekkísérő Face­book-oldalán találnak.