Szeretjük az antikot 2017-ben? – Sokat látott kereskedők meséltek

Régi idők illata árad felfelé az egyik belvárosi alagsor régiségboltjából. Megyek az orrom után, jó ideje tervezem, hogy betérek. Egy hatalmas antik tölgyfa asztalnál ül Beretzky István, az üzlet tulajdonosa.

– Eladó ez az asztal is, ha kell, kipakolok belőle – mondja.

Ahogy beszélgetünk, kiderül, édesapja is régiségekkel foglalkozott – örökölte a szenvedélyt. Zsibvásárokon, interneten és hagyatékokból vásárol, de visznek is be hozzá tárgyakat eladásra. A 22 év alatt már lett törzsközönsége, sokan rendszeresen betérnek hozzá, de akadnak hozzám hasonló spontán nézelődők is. Van is mit nézni. – Itt szinte nincs is százévesnél fiatalabb tárgy. Antik bútorok, faragott faliórák, gyertyatartók, apró csecsebecsék, tükrök, porcelánok, festmények, amelyek hajdanán polgári lakások, kúriák falain lógtak – sorolja István. Hatalmas vázákat pillantok meg a földön: azok Vietnámból valók, mondja azonnal a kereskedő.

– Egy szombathelyi cégnek volt ott leányvállalata, az igazgató, amikor hazajött túladott ezeken. Tegnap egy bácsi hozott be egy kovácsmesterek által készített miniatűr pisztolyt 1780-ból, múzeumban se nagyon van ilyen, az igazán megtetszett, de pechemre nem adta el, csak megmutatta. A tárgymesék után aztán komolyra fordítja a szót: egyre kevesebben gyűjtenek régiségeket, a fiatalokat már nem érdekli annyira a múlt. És ezt mondja néhány száz méterrel arrébb egy másik üzlet tulajdonosa, Horváth Csaba is, aki hozzáteszi, hogy amit el lehet adni, azt nehéz beszerezni, van, hogy közvetítő nélkül túladnak rajta.

– Aki hosszú évekkel ezelőtt kezdte, annak megvannak a kapcsolatai. Rólam is tudják, hogy mi az, amit keresek, sokszor kollégától vásárolok. Csaba profiljába egyébként a festmények, órák, üvegtárgyak, bútorok illenek leginkább. Mutat is egy 1780-as években készült Joséphine asztalt, az most itt a legrégebbi – mondja. A legértékesebb pedig egy egész alakos, kézzel faragott márványszobor, de lenyűgöző a francia kandallóóra, és a kirakatnak különleges hangulatot kölcsönző nagy tölcséres gramofon is. Elmondása szerint egy neves festő értékes képe az, ami ennyi év után is meg tudja dobogtatni a szívét.

Mindkét kereskedő egyetért abban, hogy egy ilyen üzletnél nem mérvadó, hogy egy nap hányan nyitják ki az ajtaját, olykor az is elég, ha egy hónapban egy-két nap rájuk mosolyog a szerencse.