Tájidegen otthonosság – A szentgotthárdi szabadnapok frontembere a soproni dizájn héten tartott előadást

w. Horváth Tibor szentgotthárdi médiamédiaművész meghívást kapott az idei soproni Design Hétre. KoMa, vagyis Kortárs Magyar előadássorozatban a médiaművészet, a performansz és a komplex művészeti projektek szemszögéből mutatta be saját munkáit az elmúlt három évből, különös hangsúlyt fektetve az általa létrehívott Tájidegen – Művészeti Szabadnapokra. Ez nem fesztivál, sokkal inkább egy közös interaktív történés, jóléti happening. Happening, mert radikálisan a jelent akarja tetten érni. Happening, mert bárkivel megtörténhet, aki csatlakozik. Pont ez a lényege, ez a motorja ennek a pár napnak, hogy összekapcsolja a művészetben részt vevőket. A befogadó egyben alkotó és az alkotó is befogadó, így áramlik a művészet. A rögtönzött kettősség pedig maximálisan érzékeny állapotot generál. Többszörösen felkínált lehetőség az ön- és a világértelmezésre. Az akciók sorozataként is leírható eseménydömping képes újraértelmezni, újra felfedezni a várost, amely a bázisát adja. Az egyszeriség visszaírja magát a térbe, átalakítja, formálja. w. Horváth Tibor a művészeti szabadnapokról a következőképp gondolkodik: – Egyfajta újító tájidegen menedék, ami befogadó, mégis szokatlan, ambivalens és ezáltal időn kívüli, rés a hétköznapokon, nem fesztivál, hanem szabadnap. És nem is akármilyen, elsősorban művészeké és azoké, akik megmártóznának velünk ebben a szünetben. Nem hiszem, hogy művészeken kívül más létre tudná hozni ezt az állapotot. A művészt jelenleg az esemény alapú projektek, művek létrehozása érdekli.

Ezen belül az időn kívüliség kategóriája foglalkoztatja. Már készülnek a jövő évi szabadnapokra, de idén télen szeretnének a Szemle Egyesülettel beindítani egy kulturális csereprogramot Szentgotthárd és Szentendre között. Izgalmas módja ez annak, hogy megmozduljon a város, kizökkenjen a tér. A művészetnek szüksége van arra, hogy mozgásba lendüljön, hogy meg legyen az a véráram, amibe be tudnak csatlakozni az aktuális művészeti produktumok, megmozdulások. Kicsit használva a „csúnya szó” energiáját: helyet kell csinálni a művészetnek. A csinál ige még megőrizte a dinamikáját, azt az aktusjelleget, amiből akár a performansz, akár a közösségi happening vagy a kísérleti megmozdulások táplálkoznak.

A Tájidegen – Művészeti Szabadnapok a soproni Design Héten is nagy érdeklődést váltott ki. w. Horváth Tibor ez alkalommal is hangsúlyozta az esemény hiánypótló szerepét. A magyar kortárs művészet kapujának, „nyugati sarokpántjának” nevezte, ahol a művészet és a közönség találkozása adja azokat az erővonalakat, amelyek műalkotásként definiálhatók.

A tájidegen-felfogásban a művészet nem egyedi teljesítmény, hanem olyan közösségi aktus, amely képes otthonná alakítani a világot.