Egy boldog kutyavilág Izsákfán

– Amanda szereti a cicákat?

– Ez volt az első kérdésem az izsákfai menhelyre érve, amikor megláttam az apró keverék kutyust. Még nem tudják, hányadán áll a macskákkal Amanda, így nem lett macskatárs. Az eb két testvérével, Arnolddal és Bogival került a Sárvár és Kemenesalja Mentett Kutyáiért Alapítvány gondozásába. A mikénteket egyik ebnél sem forszíroztuk: kering elég rémtörténet a világhálón megkínzott, bántalmazott és elhanyagolt kutyákról. A három apróságnál és a többi kutyánál sem a múltja feltűnő, hanem a boldog jelene. Furcsa lehet egy menhelyi kutyánál boldogságról beszélni, de az itt élő négylábúak tényleg elégedettek. Mindegyik pofáján ott van az a jellegzetes kutyamosoly... – Egy éve indultunk el, akkor itt még semmi nem volt – mutatott körbe a telepen Minárcsik Sándor. – Arra szerettünk volna példát mutatni, hogy az ebrendészeti tevékenységet, a hatósági munkát precízen, szépen el lehet végezni amellett, hogy állatbarátok maradunk. A kutyák nem kidobott tárgyak, érző lények – summázta a saját munkáját. Persze ennél sokkal több az, amit tesz.

– Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a tőlünk kikerülő kutyák szocializáltak legyenek. Amikor bekerül például egy láncon tartott kutya, amelyiket soha nem érte inger, akkor van vele munka – mondta, és mutatott egy bátortalan, de már a többiekkel futkározó vizslakeveréket. A többiektől elzárva fülelt egy hatalmas eb: Jánosházán fogták be, még nem ismerik eléggé. – Mindennap egy kicsit beengedem a többi közé, mindig nagyobb csoportba. A végén egy csoport már elfogadja, a falka tagjává válik – ismertette a szocializálás menetét Sanyi.

Szó szerint mindennapos munka a kutyamenhely működtetése. Nem elég csak etetni és takarítani járni a telepre, jelen kell lenni – és így működik ez Izsákfán.

Apró, fiatal, szuka és kan: együtt, egy falkában élnek. Persze lehetnek összezördülések: éppen a lábamnál esett egymásnak két fiatal eb, Sanyi határozottan közbelépett. Elmondta: a két szuka még keresi, melyikük a domináns, az egyik nemrég került csak a falkába. Az hamar látszott, hogy éppen Kroki a főnök (Sanyi mellett): a foxikeveréknek saját rajongótábora van, postán kap ajándékokat – mesélte Sanyi és Czeiner Réka, az alapítvány elnöke. Jelenleg negyven kutya van az izsákfai telepen, Sanyinál öt van otthon és három kutya vár gazdára ideiglenes befogadónál – sorolta Réka. Ideiglenes otthonokra nagy szükség lenne: – Még csak kertes ház sem kell hozzá, hiszen kisebb kutyát lakásba is lehet befogadni ideiglenesen. Annyi kell, hogy a befogadónak legyen fogalma a kutyatartásról, és ne legyen nagyon messze tőlünk – ismertette Réka.

Rengeteg munkáról számolt be: körülbelül 250 kutya került hozzájuk hosszabb-rövidebb időre, ennyi eben segítettek 2017-ben. Szerencsés esetben chipelt volt az eb és hamar hazakerült, szerencsétlenebb esetben gazdát kell, kellett nekik keresni – ez 160 kutyának sikerült idén. – Sanyi ebrendészként dolgozik több településsel szerződésben. Mellette hoztuk létre az alapítványt, hogy a gyepmesteri telepeken bent ragadó kutyák ellátása továbbra is biztosított legyen. A rendszer szerint az önkormányzatok kéthetes ellátást fizetnek a gyepmesteri telepre került kutyák után. Az viszont a legritkább esetben fordul elő, hogy két hét alatt új gazdájuk lesz – vázolta az alapítvány munkáját az elnök. Azt mindketten hangsúlyozták, hogy ivarosan egy ebet sem adnak örökbe. Egy svájci alapítvány segíti ezt a munkát: 150 kutya ivartalanítását finanszírozzák, a kemenesaljaiaknak kell lebonyolítani 2018 végéig. Az elmúlt mintegy négy hónapban, az akció kezdete óta már ötven kutya átesett a műtéten. Réka hangsúlyozta, gazdis kutyáknak is tudnak segíteni. Sanyi kiemelte: fontos, hogy az úgynevezett gócpontokat tudják segíteni, ahol falkákban élnek a kutyák.

– Nem megoldás, hogy minden kutyát behozok ide, nem tudok akkora menhelyet finanszírozni – mondta. Persze a nagyobb menhely talán nem csupán álom: lehet, hogy már jövőre találnak a mostaninál is ideálisabb helyet a telepnek. – Ez lenne a cél, hogy felébresszük a felelősségtudatot, hogy ha állatot veszek magamhoz, akkor arról gondoskodnom kell – summázta a munkájuk célját Minárcsik Sándor. Nyitottak: a telepre előzetes bejelentkezés után bárki mehet, megnézheti, hogyan dolgoznak. Réka és Sanyi tapasztalata, hogy sokan megismerték és megszerették őket. Például egy-egy sárvári adománygyűjtő napra már célzottan mennek az emberek, szívesen segítenek. A legnagyobb segítség persze az, ha minél több kutya szerető gazdára talál – ezt remélik 2018-ra. Lehet, hogy Amanda vagy (láthatóan gumiból „készült” testvére) Bogi macskák mellé költözik – de természetesen csak felelősséggel, hiszen az a kutyatartás alapvetése.