Olyan nyers ez a film, mint a zsírszalonna

„Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába.” Kormos világot tár elénk Szász János új víziója, ami ráadásul igaz történeten alapszik. A 20-as évek Magyarországán járunk, a film nagyszerű korrajz a mindent borító sárral és sínylődéssel. A téma középpontjában a Kodelka-gyilkosság áll, szóval még a film előtt felkészítenek minket: megrázó képsorok, erőszak, tömény erotika és nem kevés vér vár majd ránk százöt percen keresztül. Annyira felkészültünk, hogy az elején talán kevés is volt, aztán hirtelen zúdult ránk minden.

A film fekete-fehér: talán először kicsit nehezen nézhető, de megbarátkozunk vele. A tragikum sejtetését csak felerősíti a színek kivonása. Viszont a színek mellett a szavak is a minimumot karistolják. Teljesen lecsupaszított párbeszédeket kapunk: Léderer Gusztáv a pénzét, Kodelka Ferenc pedig Léderer nőjét akarja újra és újra – semmi köntörfalazás, semmi „sziahogyvagy”, csak a konkrétum. Ezek a döcögős beszélgetések, melyek a semmiből a semmibe tartanak, megnehezítik kissé a fotelba süppedést: az ember úgy érzi, még mindig csak a karfán ül, ami már nagyon kezd törni. De ez a nyers töredezettség egy kicsit be is von minket. Semmi idealizált ábrázolás nincs a filmben, egyszerűen minden a valóság legigazibb talaján nyugszik. A rossz horrorok darabolós gyilkosságai azonban példát vehetnek a film legdrasztikusabb jelenetéről. A közönségtalálkozón Hegedűs D. Géza, a film Kodelka Ference vígan mesélt erről: neki lehetősége volt végignézni saját halálát, csak a számtalanszor arcába repülő lába okozott kellemetlenséget. A szerepért egyébként elképesztő fizikai átalakuláson ment keresztül: húsz kilót hízott és még kopaszra is borotválták – ez volt az a Kodelka Ferenc, akit megálmodtak.

Viszont nem lehet minden tudatos, ha az ember filmet készít: az atmoszferikus helyszín csupán a szerencsén múlt. Szász János meséli, hogy egy barátjától kérte: soroljon olyan helyeket, amelyektől elsírja magát. Így lett a forgatás helyszíne Rónabánya, ahol már nem az első forgatásnak örvendtek a helybéliek. Elsőként Hegedűs D. Gézát választotta ki a rendező, majd együtt kérték fel Nagy Zsoltot Léderer Gusztáv szerepére, aki megállás nélkül zsírszalonnának csúfolta Kodelkát a filmben. A női főszereplő viszont az utolsó előtti pillanatig kérdéses volt. A rendező nevetve meséli, hogyan haragította magára színésznők hadát, mígnem rátalált Gryllus Dorkára, aki a forgatókönyv elolvasása nélkül igent mondott.

A nyers valóság filmje ez, de vajon milyen lehet Szász János valósága, ha ezt állítja: „A filmezés megóv minket attól, hogy körülnézzünk és meglássuk, milyen világban élünk valójában.”