Szent György-napi búcsú – Sárkányt öltek Jákon

A vitéz a 3. században élt, és már az 5. századtól a keresztény bátorság jelképe lett, sok templom patrónusa Európában. A jáki templomot is az ő tiszteletére emelték a 13. században. Akkor már ezeréves volt a római katona legendája, miszerint a Silena város melletti tóban lakott egy sárkány, senki nem tudta legyőzni. A nép bárányokat áldozott, hogy jóllakassa, aztán embereket is. A királylányra is sor került volna, de arra járt György vitéz, és leszúrta. A hőstett helyén templomot építettek, az oltárnál forrás fakadt, amely minden beteget meggyógyított, aki ivott belőle. A jáki búcsúban vasárnap Szent György legendáját mesélték, és a sárkányölést el is játszották.

Volt, aki sárkányt ölt, volt, aki sárkánnyá változott

A Jákiak Jákért Egyesület több helyi civil szervezettel összefogva szervezte a Szent György-napi búcsú programját a Novák Dezső Sportpályánál, amit a falu neves szülöttjéről, az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikói olimpiai bajnokról, világválogatott labdarúgóról neveztek el. Délelőtt szentmise volt, megáldották a határt, délután a focipályánál bemutatót tartott a helyi önkéntes tűzoltó egyesület. Halászlé, vadpörkölt, gulyás rotyogott a bográcsokban a főzőversenyen, amelyre tanárokból, baráti társaságokból, családokból álló csapatok neveztek. Felléptek Gergely-járással az iskolások, bemutatkoztak a diákolimpikonok tornából, vendégszerepelt a körmendi Béri Balogh Ádám Táncegyüttes, állítottak májusfát az ovisokkal. Itt tartották a Szent György-rajzpályázat és a templom-fotópályázat eredményhirdetését.

A pavilonban kézműves vásár volt és kézműves-foglalkozások: lehetett mézeskalácsot díszíteni, agyagozni, kiönteni a kéttornyú jáki templomot. A papírmunkák között tűzokádó sárkány készült vécépapírgurigából, labdaelkapó sárkány műanyagpohárból. Sőt sárkánnyá is lehetett változni, ha valaki azt kérte – arcfestésként. A karitászosok jótékonysági vásárral, a vöröskeresztesek egészségügyi szűréssel voltak jelen.

A szimbolikus játék, a Szent György-legenda felelevenítése, vagyis a gerelyhajítás Kozma Andrásné Jutkának, a Jáki Nagy Márton Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola vezetőjének ötlete volt. Két dobozból alkották a sárkányt, amihez az „ügyes kezek” szakkörösök készítették a pikkelyeket és az odvas fogakat. A gerelyhajítást Hőbör Kornél tanító koordinálta: a gyerekek

a szalmabála tetején elhelyezett sárkányra dobtak hősiesen, sikerrel. Ha még lennének királylányok, a fiúk ezen a búcsún sokat megmentettek volna.