A csirkebáróék Vas megyébe készülnek?

A hír hallatán akár elégedetten csettinthetnénk is: végre életet lehel valaki a Vasi-Hegyhát munkalehetőségekben egyáltalán nem dúskáló kis településébe. A hazai tojástermelők azonban aggódnak. Nem ok nélkül: a cég az egykori téesz területén hat új istállóépületben első ütemben 450 ezer, a beruházás befejezése után 900 ezer tyúk tartását tervezi. (Hogy érzékeltessük a nagyságrendet: ez az állomány majdnem akkora, mint a három legnagyobb magyar tojástermelőé együttvéve.) És az „csak” egy dolog, hogy az új, monumentális telep alapjaiban rendezné át a hazai tojáspiacot, az „új belépő” múltja is legalább ekkora aggodalomra ad okot. Ha nem nagyobbra.

Csirkebáróék

A Mikosszéplakra tervezett tojótyúktelepet egy győri székhellyel bejegyzett cég építtetné és üzemeltetné. A cégadatokat, tulajdonviszonyokat böngészve azonban hamar eljutunk egy németországi vállalathoz és a Pohlmann családhoz.

Mit lehet tudni róluk? Az idősebb Pohlmann, Anton, a pékből lett „csirkebáró” neve nem ismeretlen Európában, de Amerikában sem. Az 1990-es években azzal került a figyelem középpontjába, hogy elrendelte több tízezer, szalmonellával fertőzött tyúk elpusztítását – de nem a megengedett, a tyúkokat „elaltató” széndioxidos módszerrel, ő egyszerűbb megoldást talált: leállíttatta az istállók szellőztetőrendszerét. 1993 és 1996 között pedig méregnek számító nikotinszulfáttal permeteztetett az istállókban. Az akkori sajtóhírek szerint legalább tízmillió tyúk emésztőszervét marta föl a méreg, de megsebesült két állatorvos és egy állatgondozó is. Anton Pohlmannt akkor két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, 3,1 millió márkára bírságolták, és eltiltották az üzemi állattartástól. Fia, Stefan százezer márkás büntetést kapott.

Közben Amerikában is próbálkozott, de ott is kitellett a becsülete. 2003-ig, utolsó amerikai farmja bezárásáig több ügye is volt a hatóságokkal és a bíróságokkal: halpusztulás patakba engedett tyúktrágyától, tyúktetemek illegális elhelyezése, oltóanyaggal történő talajvízszennyezés szerepel a „bűnlajstromán”. Egyszer az állatvédőkkel is összetűzésbe került: amikor tornádó csapott le a farmra, az állatvédők próbálták kimenekíteni a tyúkokat, de Pohlmann nem engedte ki azokat a ketrecekből – egymillió tyúk pusztult el.

Négy éve szalmonellamegbetegedések kapcsán került címlapokra a nevük: 2014 júniusa és októbere között 187 ember betegedett meg Németországban, Franciaországban és Ausztriában a Pohlmannéktól származó, fertőzött tojásoktól.

Nem az első

A család nem először próbálkozik Magyarországon: 2000-ben a Tolna megyei Szedres, Bikács és Kajdacs térségében szerettek volna 6-7 milliós(!) állománnyal tojótyúktelepet létrehozni. A településeken élők azonban nem kértek Anton Pohlmann tojásfarmjából.

A „csirkebáró” és fia, úgy tűnik, nem adják fel: most Vas megyébe készülnek. Az egységes környezethasználati engedélykérelemhez benyújtott dokumentációból sok minden kiderül. Például az, hogy a 900 ezres tojóállományt befogadó istállókat a Mikosszéplak szélén álló, legközelebbi lakóháztól 770, a Széplaki-pataktól 600 méterre, a Zala folyó vízgyűjtő területén kívánják felépíteni. Az első, 450 ezres állomány esetén keletkező napi 28, majd a második ütem elkészülte után napi 56 tonna(!) trágya (a tervek szerint Romániába történő) elszállítását hetente egy alkalommal egy német cég végzi majd – ez az első ütem üzemelésekor alkalmanként 5-7, később 14 fuvart jelent. (És akkor nem beszéltünk még az elhullott állatok, az összetört tojások elszállításáról.) És milyen útvonalon? A benyújtott terv szerint vagy Hosszúperesztegen keresztül közelítik meg a 8-as főutat, vagy Mikosszéplakon, Csehimindszenten és Csipkereken áthaladva, Szemenyénél.

Dokumentáció

A dokumentáció a telephely szállítási igényeinél az első ütemet követően napi 2 kamion tojás kiszállításával, napi 2 kamion táp beszállításával, heti 7 kamion trágya elszállításával, plusz napi 1 (tojástálcák és egyebek) eseti szállítással számol. Vagyis az átlagos forgalmi terhelés napi 6, a teljes kapacitás elérése után napi 12 fuvar lenne – tegyük hozzá, hogy a kamionmozgás a ki- és behajtások miatt kétszerese lenne a fuvarszámnak.

A dokumentáció készítői megjegyzik: fontos, hogy az üzemeltetők kiemelt figyelmet fordítsanak az anyag- és energiafelhasználás, valamint a hulladék- és melléktermék-keletkezés naprakész nyilvántartására, a technológiai fegyelem betartására. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a folyékony kommunális hulladék és a szociálisszennyvíz-akna ürítését a szerződés szerinti szolgáltatókkal rendszeresen el kell végeztetni, a szállított mennyiséget pedig dokumentálni kell.

Az előéletük ismeretében persze kérdés, hogy ezt az üzemeltetők mennyire veszik majd komolyan.

A mikosszéplaki terület már a cég tulajdonába került, most a különböző engedélyeket kiadó szakhatóságok térfelén pattog a labda.