Veres Éva ötvösművész alkotása Boldog Brenner János ereklyetartója

Példakép és erőforrás Boldog Brenner János rábakethelyi káplán életútja, aki a hit védelmében, az oltáriszentséget az utolsó lélegzetéig védelmezve halt meg 1957. december 15-én. Az egyházüldözés során vértanúvá lett fiatal papot anno a szombathelyi szalézi kriptában helyezték nyugalomra. A május 1-jei boldoggá avatási ceremónia előtt néhány nappal, április 27-én azonban átszállították földi maradványait a szombathelyi székesegyházba, egy ereklyetartóba kerültek, amelyet a Szent Kvirin-oltáron helyeztek el.

Boldog Brenner János,

ez a felirata a vörösréz aljú, bronzdíszítményű, 90 kilós ereklyetartónak, a Hegyfalun élő Veres Éva ötvösművész munkájának. Az alkotás folyamatáról kérdeztük.

- Hatalmas szervezőmunka előzte meg a boldoggá avatást, sokáig kérdéses volt, lesz-e, és ha igen, hová kerül a szarkofág: a szalézi templomba, vagy a Sarlós Boldogasszony Székesegyházba. Végül tavaly karácsony előtt a férjemen (Veres Gábor szobrászművészen) keresztül kerestek meg a Szombathelyi Egyházmegyétől a feladattal.

Éva számára nem volt újdonság Brenner János élete, mégis másképp mélyedt bele a tanulmányozásába. Kérdéses volt a leendő tárgy mérete, az is, hogy az oltár belsejében vagy azon kívül helyezik-e el. Átgondolta, milyen megoldások léteznek az ereklyetartókra, milyen kritériumoknak kell megfelelnie (hordozható, zárható legyen, a betekinthetőség is szempont volt, és az is, hogy keretes szerkezetet kell csinálni), könyvekből, fotók alapján, és a helyszínen is tájékozódott, aztán fogott hozzá a tervezéshez. – Egy egész paksamétám volt vázlatokból – mondja, hozzátéve: ismerte a helyszínt, hiszen Szent Márton ereklyéjének kiszedésében és visszazárási lehetőségében is segédkezett a székesegyházban. Következő lépésként elküldte a rajzokat a megbízónak.

Rövid határidő

Idén február 18-án nyitották fel Boldog Brenner János kriptáját: az exhumáláskor derült ki, milyen maradványok vannak a koporsóban, akkor született döntés a leendő ereklyetartó méretéről is.

- Nagyon rövid, április végi határidőt kaptunk. Nem véletlen a többes szám, hiszen a férjem nélkül, egyedül képtelen lettem volna mozgatni, megemelni a folyamatosan növekedő súlyú tárgyat, és ő volt a „minőségellenőröm” is. Miután megrendeltük az anyagot, kezdődtek a rézlemez-hajlítások, -illesztések és az összeforrasztások. Először az ereklyetartó alapépítménnyel, az alsó résszel végeztünk, utána a tetőrésszel, a fedéllel. Ezek álltak a műhelyben, amíg készültek az öntőminták, hogy a díszítmények mielőbb rákerülhessenek az alapra – mondja Éva, és magyarázza a hosszadalmas folyamatot. – Az öntőminta-készítés menete a következő volt: meg kellett mintázni az összes elemet, gipsz-öntvényt készíteni róluk, majd abban – többszöri forgatással – elvégezni a finomításokat. Gumiformát kellett kialakítani, abba került a viasz- modell, ami már a végleges bronzdíszítmény alapja volt. Ezután következett a bronz-öntés, majd az öntvények kidolgozása, a szerelési pontok kialakítása, a csiszolás, a patinázás.

A végeredményt már a székesegyházban, a Szent Kvirin-oltárnál mutatja Éva: a keresztet, ami kevésbé látszik a koporsó oldalán és Brenner vértanúságának jelképeit: az ostyát (a káplán az utolsó pillanatig az oltáriszentséget védte), a kelyhet és a pálmaágakat, ezek fogják közre az oltáriszentséget. Egyszerű, elegáns, mégis súlyos az ereklyetartó. Az oszlopok, a tartópillérek a két oldalon keretet adnak a „történetnek”, kiemelnek és funkciójuk is van: az oltárba rögzítik a tárgyat, nem lehet elmozdítani. – Az összes vallási jelkép arra utal: vértanú volt Brenner János. Egyszerű, végtelenül tiszta ember, igazi példakép, akinek a lényéhez nem illett volna a túldíszítettség, a cifraság, így csak jelzésértékűek a díszítések. Az iránta érzett tiszteletemet fejeztem ki ezzel az egyszerűséggel. Arra törekedtem, hogy a béke, a megnyugvás helye legyen számára a bronzkoporsó – mondja Veres Éva. A részletekről is mesél, amibe a nyilvánosságot nem vonták be: április 27-én helyezték el a súlyos tárgyat a székesegyházban. A 18 órai mise után tették bele a maradványokat és zárták le a fedelet egy meghitt búcsúztatóval. Először május 1-jén, a boldoggá avatás napján láthatták a hívek, addig függöny volt előtte. Az alkotó azt mondja: megrendítő volt szembesülnie a múlttal, a korra jellemző kegyetlenséggel és azzal az aljassággal, ahogy elbántak Brenner Jánossal – ezek még mindig dolgoznak benne. Azt sem titkolja: hatalmas megtiszteltetésnek érzi, hogy elkészíthette az ereklyetartót, nagy felelősség volt, ami egyszer adatik meg az életben. Itt kerül szóba a kis mellcsontot tartalmazó ereklyetartó, a monstrancia, amelyet a boldoggá avatás helyszínére vittek, ott láthatták a hívek – annak a foglalatát is ő készítette. btk