Minden érdeklődőt vár a sárvári vár

Múlt

2002-ben került a múzeumba, akkor a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozott, 2006-tól tagintézmény-vezető lett. 2013-tól a múzeum önálló városi intézmény, ennek igazgatója volt öt évig, 2018. március elsejétől pedig kinevezték az összevont Nádasdy Ferenc Múzeum, Művelődési Központ és Könyvtár élére, amit – mint mondja – „riasztóan hosszú leírni egy számlára”, ezért a rövid elnevezése használatos, így: Nádasdy Kulturális Központ.

Cél

Tavaly a városvezetés úgy döntött, hogy összevonja a várban működő intézményeket, mert az együttműködésben van az erő, a vár rejtett tartalékait így lehet kiaknázni. Az a cél, hogy a vár jelentős szerepet töltsön be a város életében. Született erről egy képviselő-testületi döntés, Takács Zoltán támogatta az egyesítés elképzelését, nagyon hisz az együttműködésben, hogy egy ilyen nagy komplexumot így lehet sikeresen menedzselni.

– Olyan vezetői iskola híve vagyok, amely munkatársait bevonja a döntések előkészítésébe – mondja az igazgató. – Kulturális intézmény tekintetében figyelembe kell venni, hogy nincs olyan ember, aki mindenhez ért, sokféle az elvárás, a feladat. Szolgáltató intézmény vagyunk, a legfőbb partnerünk „az ember”, ebbe beleértjük a helyieket és a turisztikai vendégeket is. Minél nagyobb közösség áll mögöttünk, annál biztosabb az intézmény működése. Olyan programokat szeretnénk, amelyek valami pluszt adnak. Művészi élményt, szórakozást vagy olyat, ahol tanulni lehet. Minden korosztálynak szeretnénk a partnerei lenni. Kulturális örökséget megőrző intézmény is vagyunk, a feldolgozás, bemutatás és állapotmegőrzés is feladatunk. A múzeum gyűjteményére is lehet építeni, és arra is, hogy történelmi épületben vagyunk. Ez a vár négy évszázada itt áll, ezt is meg kell őrizni, a külső-belső rendben tartása is fontos, hiszen a közönség emiatt is jön, és arra számít, hogy legközelebb is megtalálja. Elvárás, hogy legyen átérezhető a hangulata, ha az emberek kilépnek a mindennapokból egy pihentető környezetbe, ezért padok és virágok is lesznek az udvaron, ne egyszerűen csak átmenjenek rajta.

A jövő generációja és a kultúra

Takács Zoltán úgy véli, a jövő generációja nem önmagától lesz kulturált lény, hanem be kell vezetni a kultúrába. Ezért találták ki például a Páratlan elnevezésű programot – országos mintaprojekt lett –, amelynek keretében a sárvári iskolák 1-3-5-7-9-11. osztályos tanulói ősszel és tavasszal eljönnek a várba egy-egy foglalkozásra. A pedagógusokkal együtt dolgozták ki a programokat, akár a tananyaghoz illeszkedően. A gyerekek számára kiderül, mire való a múzeum, hogyan lehet használni, hogy ne egy idegen világ legyen. A projekt előzménye volt, hogy az ovisok már évek óta járnak ide a múzeumba: karácsonykor, március 15-én, ősszel megint lesz számukra egy hercegkisasszonyos program.

– Pár év múlva nem lesz olyan diák Sárváron, aki ne fordult volna meg a várban. A kultúrát jobban ismerő, iránta elköteleződő generáció nő fel – fogalmaz az igazgató. – Ennek országos hatása is van, hiszen amikor elmennek innen, igénylik, hogy máshol ugyancsak jó minőségű programokat találjanak.

Csapat

Takács Zoltán fontosnak látja, hogy ne csak a saját vezetői elképzeléseiről beszéljen, hanem bemutassa a csapatát, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe. Takács-Reichardt Gabriella történész, most jelent meg az első könyve, az Imádságok a reformáció korából, kiváló szervező, bátran kiáll a feladatok mellett, kifogások nélkül (de mint megtudjuk, minden munkatárs ilyen). Lengyelné Tavaszi Judit adminisztrátor, fontos és nélkülözhetetlen része a csapatnak. Borsos Dóra (alias Demi Kirsch-ner) írónő, kalandregényben utazik, ő szervezi az állandó koncerteket, az AZK-klubot, a város kulturális gáláját, a múzeumi irodalmi bemutatók egy részét. Molnár Andrea múzeumpedagógus, zongorista, kiváló zenész, a tavaszi, nyári programok felelőse, rugalmas, azonnal reagál a kihívásokra, ahogy az igazgató mondja: „ő sem nyammog semmin”. Ódor Viktóriához tartozik a nemzetközi folklórfesztivál és a kisebb, sárvári közönséget megszólító programok szervezése és lebonyolítása. Mindenki beszél angolul vagy németül, Andrea oroszul is tud. És végül a „munkakutya”, a közösségi eb, egy méretében kicsi, de egyéniségében nagy formátumú tacskó, aki felelős a csapat lelki egyensúlyáért.