Barta Márton amerikai egyetemen folytatja tanulmányait és az úszást

Érettségikkel, ponthatárokkal terhelt, stresszes hetek, hónapok vannak a legtöbb végzős középiskolás mögött. Barta Márton nagy kivétel, hiszen utolsó évét úgy tölthette a Nagy Lajos Gimnáziumban, hogy már az Indiana állambeli Notre Dame egyetem jövendőbeli hallgatójának tudhatta magát. Az izgalmak számára most kezdődnek; már csomagol, szerdán utazik el új állomáshelyére. – Nagyon várom már, hiszen jó pár éve készülök arra, hogy Amerikában tanulhassak. Kilencedik év vége táján hallottam először arról, hogy jó tanulmányi és sporteredményekkel ösztöndíjasként ki lehet jutni – kezdte a Szombathelyi Vízmű SC 18 éves úszója. – Korábban a szüleimmel az volt a megállapodásunk, hogy nyolcadik év végéig tartsak ki az úszással – hatéves koromban kezdtem. Az utolsó évet már nagyon nehezen bírtam, de aztán jött 2015 nyarán az EYOF. Az ott szerzett érmektől pluszlendületet, ösztönzést kaptam – azok voltak az első komoly nemzetközi eredményeim. Tizedik osztályban egy fél évig Georgiában tanultam az angol nyelvet, ott jártam iskolába. Az csak egy pluszhozadék volt, hogy egy kifejezetten jó egyesületbe kerültem, ahol jó eredményeket tudtam elérni, és még fejlődtem is. És a fejlődése nem állt meg. Az elmúlt két évben egy ifjúsági világbajnokságon és két Európa-bajnokságon indulhatott Barta Marci – mindhárom versenyről hozott érmeket, a vb-ről aranyat, ezüstöt és bronzot is, az Eb-kről négy ezüstje van. Tavaly zárultak le számára a korosztályos évei, de már a felnőttek között is bemutatkozhatott – rövid pályás vb-n és Eb-n is indulhatott.

– Mi mindent hagysz itthon?

– Közel ötszáz érmet. Ezekből négy ifjúsági vb-, négy Eb-érem, kettő pedig az EYOF-ról, de kitüntetett helye van az állami csapatbajnokság megnyerésével szerzett bajnoki gyűrűnek, amit Georgiából hoztam. A 15 és 16 éves korosztályban elért országos csúcsaimat 200 méter vegyesen tavaly már megdöntötték, de a 17 és 18 éveseknél még én tartom. Ahogy még számtalan megyei rekordot is a legkülönbözőbb számokban. De nem ezeket lesz nehéz itt hagyni, hanem a családot – a következő fél évben csak háromszor láthatjuk egymást. És a barátokat. A srácokat, akikkel felnőttem, akikkel jó pár évet lehúztunk a medencében. Most eljött valaminek a vége, de egyben egy új kezdet is.

– Nyugis év van mögötted.

– A középiskola harmadévében lehet elkezdeni levelezgetni az egyetemekkel. Már tavalyelőtt szeptemberben 30-40 megkeresésem volt. A Notre Dame-hoz köteleztem el magam. Chicagótól kicsit északkeletre, majdnem a kanadai határnál van. Nagy szó ott ösztöndíjasnak lenni, az alapképzése többe kerül, mint a Harvardon. A tavalyi ifi vb után meghívott az egyetem minket egy hétvégére a családdal, találkoztam a csapattal, edzőkkel, professzorokkal. Azóta két tesztet kellett írnom – kint is ezeket szokták a középiskola lezárása gyanánt – és egy nyelvvizsgaszerűséget tennem. Az itthoni érettségi miatt viszont nem kellett stresszelnem. Persze érettségiztem, és arra is ügyeltem, hogy ötösöknél, esetleg egykét négyesnél rosszabb jegyeim ne legyenek. A tanulás soha nem okozott gondot. Közgazdasággal, vállalatelemzéssel szeretnék majd foglalkozni.

– És úszással.

– Hát, négy évig nyomatni kell rendesen. Már elküldték a versenytervezetet, az edzésprogramot, talán két hét szünet lesz csak jövő augusztusig. Egy 60 fős úszócsapatba megyek, ahol egy Texasból érkező fiúval ketten számítunk a legjobbaknak. Ő már egy éve ott van, nagyon tehetséges hosszú távú gyorsúszó, vele fogok edzeni. Amúgy minden ottani úszónak akad olyan száma, amelyben megsüvegelendő eredménye van. Rám a vegyes számokban számítanak elsősorban.

– Februárban eltörtem az ujjamat kosarazás közben testnevelésórán. A legutolsón pedig elszakadt a bokaszalagom. Az elmúlt fél év nem az én időszakom volt. De most is edzek, igyekszem formában tartani, illetve visszahozni magam arra a szintre, ami elfogadható, mielőtt kimegyek. Augusztus 15-én lesz az első egyetemi versenyünk. Hogy részt vehetek-e még világversenyen? Jövőre Universiade és világbajnokság lesz. Valamelyikre szeretnék kikerülni. De most az egyetem a legfontosabb. Szerdán indulok apával, aki segít eligazodni az első lépéseknél. Augusztus 6-án már kezdődik az előkészítő, amin nemzetközi diákként nekem kötelező részt vennem. Egyetlen olyan hallgatóról tudok a Notre Dameon, aki – félig – magyar, de ő nem sportoló. Magyar úszókkal pedig csak az egyetemi versenyeken találkozhatom majd.