Összetartozunk tábor – A kisebbségi magyarsághoz kell egy kis határozottság

A tábor központi témája ebben az évben a felnőtté válás volt. Az ismerkedés, a kézműveskedés és egyéb csapatépítő programok mellett a délutáni workshopok erre épültek. A negyven táborozó közül a legtöbben a Muravidékről érkeztek, de képviseltette magát Erdély, Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja és természetesen Magyarország is. A középiskolások között akadtak, akik már nem először táboroztak Velemben. Ők már a tájszólás alapján megismerik egymást, ki, melyik szomszédos országból érkezett.

A táborvezető Stampah Miha, a többieknek csak Misi, magyar-történelem szakos tanár Lendváról. Tizenkét éves drámás múltja is van, szlovén–magyar vegyes házasságba született. Sok évvel ezelőtt egy zentai eszmecserén vetődött fel az ötlet, hogy kellene egy közös Kárpát-medencei találkozót szervezni a magyar fiataloknak. Akkor született meg az egyhetes tábor elképzelése, amit egy nyár kihagyással immár egy évtizede folyamatosan megrendeznek Velemben. Minden évben más a tematika, de az alap mindig a közös nyelv használata, meg a sok-sok beszélgetés a hasonló, mégis mindenhol egy kicsit más és más, kisebbségi magyar sorsról.

– Mivel a szervezők is mi vagyunk, Muravidékről mindig jöhet minden középiskolás, aki csak szeretne – magyarázza a táborvezető. – Nekünk, mint a legkisebb létszámú magyar kisebbségnek, nagy szükségünk van rá, hogy másoktól töltekezzünk elkötelezettséggel, nemzeti öntudattal. A többi táj egységek résztvevőit az ottani művelődési intézményekkel, iskolákkal együttműködésben toborozzuk.

Misi elmondja: Szlovénia területén csökken a legdrasztikusabban a magyar anyanyelvű lakosság. Trianonkor még 20-22 ezer magyar élt Goricskóban és a Muravidéken. A becslések szerint ma már csak 5000, 5500 ember vallja magát magyarnak. A magyar kultúra megőrzésében a 24 óra utolsó két percében vagyunk – fogalmaz, aminek az okát három fő tényezőben látja.

– A fogyás egyik fő oka a kétnyelvű oktatási rendszerben van. Papíron erre joguk van a magyar diákoknak, a gyakorlatban azonban szinte megvalósíthatatlan. Ez ugyanis azt jelentené, hogy egy 45 perces tanórában ugyanazt az anyagot mindkét nyelven le kellene adnia a tanárnak. Ha csak egy diák van, aki nem beszél magyarul, muszáj szlovénül is elmagyaráznia mindent. Erre nincs idő, és ilyenkor könnyen a többségi nemzet felé hajlik a mérleg nyelve. A másik fő ok a magyar nemzetiség viszonylagos jóléte. Ez anyagi szempontból is értendő, de főleg úgy, hogy nálunk a nemzeti kisebbséget nem bántják, nem kell megharcolnunk a magyarságunkért. Én, aki megéltem mind a két kultúrát, azt tapasztalom, hogy ebben a helyzetben az ember egy kicsit ellustul, elkényelmesedik. A harmadik veszélyeztető okot a családban látom. A vegyes házasságokban sokszor bizony a többségi nemzet nyelvét beszélik. Stampah Misi hozzáteszi: persze jó, hogy az a fiatal, aki kétnyelvűként nevelkedik, általában elfogadóbb és toleránsabb lesz mindenben. A magyarság megőrzéséhez azonban a kisebbségi élethelyzetben kell egy kis határozottságot, egy kis karaktert szerezni. Nem jó, ha az ember mindig csak alkalmazkodik és sodródik.

A fentiek ellenére az Öszszetartozunk tábor fókuszában nem csak az anyanyelv és a honismeret áll. Igaz, hogy a részvétel alapja a magyar nyelvtudás, minden foglalkozás magyar nyelven zajlik, és a diákok lehetőséget kapnak régiójuk bemutatására. Erre azonban ráépül egy olyan téma, ami foglalkoztatja a fiatalságot: a felnőtté válás kérdése. A műhelyfoglalkozások távlatokat nyitottak a számukra, útravalót kaptak ahhoz, hogyan viselkedjenek a rájuk váró élethelyzetekben, tudjanak dönteni, majd vállalják döntéseik következményeit. A táborvezető nem titkolja: olyan fiatalokkal szeretnének az egy hét után visszatérni, akikre majd az év közbeni programoknál is lehet építeni. Göncz S. Renáta, a táborozók második édesanyja hozzáteszi: nagyon jó, hogy ezek a fi atalok már ilyen jól tájékozottak a más országokban élő sorstársaik helyzetéről. Neki gyermekkorában még nem volt arra lehetősége, hogy első kézből kapjon információt a különböző régiókról, a nemzeti identitás kérdéseiről. Méghozzá szemtől szemben, és pont egy ilyen karizmatikus helyen, ahol egykor a magyar koronát őrizték. Az internetes kommunikációt nem tiltották meg a táborban, a házirend azonban lefektette: a közös foglalkozásokon nem használják a fiatalok a mobiltelefont. Ezt tiszteletben is tartotta mindenki.