Pénteken áramszünettel telt a délután a Művészetek utcája színpadán – A Karneválról jelentünk

A hirtelen lesújtó esőben sokan a Művészetek utcájában egyébként is vendégeket váró bárokba, pubokba szaladtak be. Azonban szegény színpad nem tudott hova menekülni – őt igazán komolyan megviselte a lezúduló vízmennyiség. Áztak a hosszabbítók, a vezetékek, a hangfalak, a monitorládák. A koradélutáni rendezvények elmaradtak, négy órakor Lehőcz Zsuzsáék azonban színpadra álltak némi jó hangulat teremtésének reményében – ez tényleg sikerült is. A jó hangzású swing és jazz dallamokkal tűzdelt nóták kicsit felszárították az esőcseppeket.

Dr. Fűzfa Balázs első délutáni irodalmi műsorát elmosta a vihar, de a második, öt órára tervezett előadáshoz színpadra lépett Lutor Katalin kíséretében. Őket azonban nem kímélte az áramszünet. Az előadás alatt kétszer is szabadságra ment, de ez valójában nem is rontott semmit az egészen. Mikrofon nélkül, a színpad elejére Petőfis-profin kiállva tartotta szónoklatát az irodalomtörténész; a nép, a tényleg igazán jól értve istenadta nép pedig figyelmesen itta a hol iróniáról és humorról, hol pedig Radnóti Miklós szerelmeiről szóló szavakat.

A szombati napon folytonos izgalmakkal telt a délután állandó lesz-e zivatar? – kérdésekkel. Az árusok – sőt inkább hívjuk a kis faháztetők mögött állókat alkotóknak – fel voltak készülve a menekülésre. A hidegben eltűntek az üde ruhácskák, mindenhol pulcsikat, széldzsekiket és esőkabátokat látni. Ha a sok karneváli kék-piros esőkabátost egy kupacra terelnénk, olyan lenne, mint egy festmény – egy naplemente. A Művészetek utcájában miért is ne használjuk – gondolatban – festővászonnak a világot?!