Tancsics Martin kapta a Hatos iskola érmét és a város elismerését is

A Hatos Ferenc Általános Iskola és AMI évzáróján a nyolcadikosok bevonulásakor az osztályfőnöke, Szalay Gabriella balján érkezett a sportpályára, és a társaival együtt leült félkörben, két sorban. A köszöntők, versek után, amikor az osztályfőnöki és igazgatói dicséretek következtek, és azokat jutalmazták, akiknek nyolc éven át kimagasló volt a tanulmányi munkája, sporttevékenysége vagy példamutató a magatartása, legalább négyszer szólították – diákelnöki munkájáért is gratuláltak neki. Tancsics Martin megkapta az iskola érmét is – nyolc éven keresztül kitűnő bizonyítvánnyal büszkélkedhetett. Aztán a város elismerésében részesült: Kovács Péter polgármester adta át a jutalmát. Ráadásul a végzősök nevében is az ő búcsúgondolatait hallhatták az egybegyűltek: – Várva várt, mégis nehéz nap ez a mai – mondta, és visszaemlékezett a közös táborozásokra, osztálykirándulásra, az erdei iskolára, a diszkóra, a vicces és tanulságos történetekre, amiket együtt élt meg a társaival. Nem csoda, hogy kíváncsiak voltunk a vépi fiatalemberre, aki néhány hét múlva lesz 15 éves.

Martin úgy gondolkodik magáról: jó képességű, gyorsan felfogja a dolgokat, de nem teljesítménykényszeres. Nem azért voltak jó jegyei, mert stréberkedett, hanem, mert ragadt rá minden, amit a tanórákon hallott. Ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolta az otthoni tanulást, de elég volt annyit készülnie, amennyi jólesett. Semmiből sem volt gyengébb, meséli, de néhány tantárgy nem tartozott a kedvencei közé: az utóbbi félévben a biológiával, földrajzzal meggyűlt a baja. A tanárai előszeretettel küldték őt különböző versenyekre. Az idei Bolyai-matematikaverseny eredményére nagyon büszke, ott csapatban negyedikek lettek a 2017/2018- as tanévben. Egy könyvkiadó levelező versenyében pedig fizikából az országos döntőbe került, ott ötödik helyezést ért el.

A suliban is népszerű volt Martin, három jelölt közül választották diákelnöknek – az iskolát és a diákságot kellett képviselnie, habár a továbbtanulás kérdése elvette erről a hangsúlyt az utolsó hónapokban. A Nagy Lajosba felvételizett matematika tagozatos osztályba, sikeresen, és bár nehéz volt a felvételi, jól teljesített, az országos átlag felett matekból és magyarból is. A vépi iskola megállja a helyét a megyében, ez a véleménye, ugyanakkor számol azzal: a középiskolában már mindenki hasonlóan jó képességű lesz, és tényleg senki sem fog lazsálni. A távoli jövő még bizonytalan: szereti a matematikát, érdeklik az elektronikai dolgok, a tudomány, a technika világa, rabja a mobiltelefonnak, foglalkoztatja a robotizáció, a digitális világ. El tudja képzelni a jövőjét külföldön is, de nem erős még benne ez a gondolat – honvágya lenne, attól tart. Martinnak fontos, hogy tájékozott legyen a sport, a gazdaság, a politika és általában a világ dolgaiban, így bújja a híroldalakat. Imádja a popzenét, és bevallja, néha csak ábrándozik tanulás helyett.

És ha éppen nem olvas, vagy zenét hallgat, akkor sportol: focizik a helyi sportegyesületben, U16-os csapattag, fél lábbal az ifiben, szeptembertől ott is játszhat. – Nekem fontos a versengés, szeretek nyerni, úgy, hogy tisztelem a másikat, barátságban vagyok az ellenféllel – mondja.

Egy dolgot említ még: sokat köszönhet az osztályfőnökének, aki mindig, minden helyzetben, a diákcsínyeknél is kiállt mellette. – Gyerek vagy, ne csak jó gyerek légy! – ezt (is) adta neki útravalóul.