Tipp egy háromgyerekes anyukától

Már nem emlékszem rá, milyen az élet egy gyerekkel, de hogy hárommal, arról bőven tudok mesélni.

Reggel korán kelek, és óvodába készítem a két nagyobbik gyermekemet, mindeközben a férjemnek a munkába indulást próbálom megkönnyíteni, aztán magamból is „vállalható nőt” kell varázsolnom, sőt a legkisebbet is útra kell készítenem, hogy együtt induljunk az oviba a testvéreivel. Időbe telt a legjobb stratégiát meg­találni a reggelekhez, de így is előfordul, hogy mi érünk be utoljára az óvodába.

Aztán amikor mindenki ott van, ahol lennie kell, akkor indul be az élet otthon. Össze kell hangolni a bevásárlást, a főzést, a takarítást, a mosást és az otthon lévő legkisebb gyereket. Mindez lehetséges. Nem azt mondom, hogy én szuper­anyu lennék, de szerintem van titka a nagycsaládos életnek.

A rendszer a legfontosabb, az, hogy a család minden tagjának legyen napirendje, és ez a mi esetünkben bizony ötfélét jelent. Fontos, hogy összeegyeztethetők legyenek a részek. Amikor a rendszer összeáll, akkor mindenki tudja, mi után mi következik. Ez az én gyerekeimnek biztonság­érzetet ad. Előfordul persze, hogy közbejön valami: betegség, hivatalos dolog vagy bármi egyéb, ami bizony okozhat feszültséget, és bevallom, némi káoszt is.

Ezekben az esetekben mi valamit el szoktunk engedni – mondjuk a tervezett takarítást, mert az megvár –, és helyette beiktatunk egy kis kárpótlást a gyerekeknek az okozott feszültségért cserébe. Ez a mi módszerünk, amelynek ugyan megpróbálunk eleget tenni, de előfordul, nem mindenki a legjobb formáját hozza, így a káosz gyakori vendég nálunk is.

Új családtag érkezésekor új rendszert kellett alkotni, és azt alaposan begyakorolni. Nekem a harmadik gyerek után négy hónapba telt, hogy el tudjak menni egyedül a három gyerekemmel bevásárolni. Néha megállítanak anyukák, s csak annyit mondanak: bátor vagy! Ugye, kedves anyukák, nem vagyok egyedül?