A jó tanár mindig tanul – Mészáros Szabolcs és tanítványai először állítottak ki közösen

Szabadfi Mariann, Tölgyesi Ildikó és Hoós Magdolna nagyon büszkék a közös kiállításra, amit a Csók István Kör hozott létre – habár ott Szabolcs nem dolgozik velük –, a visszajelzések alapján joggal bíznak abban, hogy a mester nem vallott szégyent velük. Kávéillatban beszélgettünk mindarról, amit a festés a lelkes kis csapatnak jelent.

A kávét mindig Szabolcs főzi a tanítványainak, akik épp egy generációval fölötte lévő hölgyek, mindháromnak a fia lehetne. A festőműhelyben azonban a kortalanság a meghatározó, a közvetlen és sok humort, nevetést megengedő szeretet; nem csoda, tizenöt éve ismerik egymást. A tanítványok elfogadják a tanáruk kiigazításait, javaslatait, tanácsait. A forró feketéhez valót ez alkalommal Tölgyesi Ildikó hozta, aki a Vas Népe-előfizetéshez több csomag kávét kapott, vaníliás kiflit Szabadfi Mariann sütött.

Mészáros Szabolcsot klasszikus festészetéről ismerjük, „valós valóságából” kitűnnek a „vizes” képek, a tükröződések, fények adják a megjelenített tájak egyediségét. Nemrég jött rá, hogy máig azzal tölti az idejét, amit magként elvetett tíz éve, sőt gyerekkorában, amikor az ember a legimpulzívabb, már minden felbukkant, amiből később sorozat lett. A portré műfajban az arc érdekli, az, hogy mit jelent számára. Szereti a zenét, megfestette az énekes-gitáros, underground dalszerző Menyhárt Jenőt, a jazz-zongorista zeneszerző Chick Coreát, a kubai származású énekesnőt, Elsa Valle-t, Vázsonyi János szaxofonost.

Első festőműhelye egy örökség volt a Haladás Művelődési Házban, ahol a 30-as évek legvégén Jaksa István indított a Járműjavító dolgozóinak szabadiskolát, amelyet később Simon Iván vezetett, míg meg nem halt. Szabolcsot 2005-ben hívták oda, eszmeileg átvette a stafétabotot, elkezdett dolgozni, először 16 emberrel, aztán csak 6-8 maradt, végül a kör 2012-ben megszűnt, mert eladták az épületet. A tapasztalatot azonban továbbépítette: nagyon élő festőmiliőt sikerült ott létrehozni, azáltal, hogy ő maga is ott dolgozott.

2013-ban alakította ki Széll Kálmán utcai műhelyét. A soproni egyetemen van a főállása, mellette óraadóként tanít az ELTE Savaria Vizuális Művészeti Tanszékén, a Művészeti Szakközépiskolában pedig díszítő festő szaktanár. A három tanítványával közös kőszegi kiállításról azt mondja, tudta, mi a tét. Úgy rendezték a tárlatot, hogy láthatóvá váljanak a közös pontok, de az egyéniségek is. Fontosak a reflexiók a közösségben, inspirálják egymást a témákban, megoldásokban. Szabolcs úgy véli, a jó tanár mindig tanul, ő sincsen sohasem kész.