Igazgatók nyugállományban: ismét beszélgetésre hívta őket az önkormányzat

A Németh Pál Kollégium adott helyet a találkozónak, a kollégisták kedves műsorral köszöntötték az idős pedagógusokat. Dr. Puskás Tivadar polgármester meleg szavakkal szólt, kiemelve: amilyen ifjúságot tudunk nevelni, olyan lesz a jövőnk. Vacsora közben megkérdeztünk néhány már nyugalomba vonult vezetőt: milyen érzés iskola nélkül, hogyan telnek a nyugdíjas éveik.

Decemberben lesz egy éve, hogy Fokiné Rácz Ilona nyugalomba vonult a Bercsényi iskola éléről. Illetve csak az igazgatói tevékenységgel hagyott fel, napjait ma is olyan beosztással tölti, mint amikor vezető volt. Nemcsak az iskolával tartja a kapcsolatot, hanem képezi is magát. Pedagógus-továbbképzésben gondolkodik, úgy érzi, nagy pazarlás lenne azokat a tapasztalatokat veszni hagyni, amelyeket a pedagógus évek alatt megszerzett. – Most van időm több pszichológiai könyvet elolvasni, és örülök, hogy sok tanítási elvemet, amiket én ösztönösen követtem, visszaigazolva látom.

Dr. Gyuk Mihály 48 éven át szeretettel művelte a gyermekembereket, húsz évig igazgatóként a Horváth Boldizsár szakközépiskolában. A közelmúltban ünnepélyes keretek között vehette át aranydiplomáját. – Végig az vezérelt, hogy szeressem a munkámat is és a diákokat is, így jobban elfogadják az embert és a tananyagot is. Persze mindig azt mondom, nekem szerencsém van, mert azt csinálhattam, amit szerettem.

Nyugdíjba vonulása után hét évig még óraadóként visszajárt kedvenc iskolájába, az utóbbi években már inkább a családnak, öt unokájának él. Túl sok szabadideje azonban nincs most sem. Hálás a sors­nak. A cégvezetők, a média, az öregdiákok részéről ma is ugyanazt a mosolyt, ugyanazt az érdeklődést kapja, mint amikor még aktív volt.

A „legfiatalabb” nyugdíjas beszélgetőtársunk Kiss Péter: szeptemberben adta át az igazgatói széket utódjának a Désiben. Hiányzik is neki nagyon az iskola.

– Szinte minden éjjel a Désivel álmodom, csupa kellemes, szép emlék jön elő – mondja. – Ma is meghívnak az iskolai ünnepségekre, összeköt még az alapítványi munka is. Most, hogy több időm van, rendszerezgetem az emlékeket, digitalizálom a régi fotókat. Rajztanárként lehet, hogy a képalkotáshoz is visszatérek, de ha szükség lenne rám, tanítást is szívesen vállalnék.