A korongok mellett a jövő formálódik – Őrségi fazekasság

– Mindenkinek megvan az agyagja? – Nekem nincsen vizem! – hangos helyezkedéssel kezdődött az óra Albert Attila műhelyében. Helyi gyerekek gyűltek össze, ahogy minden vasárnap, hogy megtanulják a fazekasság alapjait.

Különleges a tanfolyam, hiszen felnőttképzés formájában jellemző a fazekasmesterség oktatása, de az igazi mégis az, ha egy fazekasfaluban a gyerekkortól formálódik az utánpótlás, ezt vallja Albert Attila, ezért hirdette meg a tanfolyamot.

A felhívásra rengetegen jelentkeztek néhány óra alatt, aztán a fazekasmester örömére helyből is volt elég jelentkező, ők kaptak elsőbbséget, hatan tanulnak. Október első hétvégéjén kezdték, most már szinte gyakorlott mozdulatokkal tették az agyagot a korongra.

– Próbáljátok középre fogni, korongkarikáig széthúzzuk oldalra, most nem hagyunk fenekét az edénynek – adta ki a feladatot.

– A kihúzást tanultuk, meg a felhúzást is. Ahogy korongoznak, az tetszik, szép látvány – mesélte Kerékgyártó Blanka. – Nem tudom, hogy sikerülni fog-e, de az nagyon tetszik – mutatott egy vázára a kerámiák közül.

– Az a legfontosabb, hogy az alapidentitás megerősödjön: szombatfai vagyok, fazekasfaluból származom – szögezte le Albert Attila. Kiemelte a folytonosságot, úgy fogalmazott: kiesett nagyjából húsz-harminc év, ezért nincs utódnevelése az őrségi fazekasságnak.

– Nem egyszerű ezt felvállalni, idő, pénz, energia. De nekem fontos. Egy hétszáz éves tudás birtokában van a település, ha ez meg tud erősödni bennük, akkor már nyertünk – nézett a tanítványaira. – Janka és Salamon testvérek, a dédnagyapjuk volt fazekas, nagyon ügyesek – mutatta be a tanfolyamra járó gyerekeket.

A saját fiai, Boldizsár és Atesz már negyedik generációs fazekasok, aztán az éppen hiányzó Zozi, akinek a nagyapja volt fazekas, Vörös Péter. A nagyon lelkes Blanka beköltözött család gyermeke, csak nemrégiben telepedtek le a faluban, nincs, eddig nem volt közük a szakmához – ez külön érdekesség, mondta Attila.

Közben szépen alakultak az agyagperemek a korongokon. Azt, hogy ki melyikhez ülhetett le, a szerencse döntötte el: aki a rövidebbet húzta, az a kevésbé népszerű koronggal dolgozott. Külső szemlélő számára nem tűnt fel nagy különbség, de a kis fazekasok biztosan tudják, hogy miért jobb egy-egy eszköz a másiknál. A gyerekek mögött egy gipszkarton tábla, rajta 2019. július 12. Az a céldátum: a jövő évi fazekasnapok, akkor kiállításuk lesz, megmutathatják, mit tanultak. Albert Attila most „tanulja a tanítást”, persze fiatal felnőttekkel dolgozott többször, de teljesen más gyerekekkel foglalkozni, máshogy kell őket motiválni. Ezen a vasárnap délutánon például a pizza volt a nagyon is erős motiváció.

– Európában sok helyen próbálják visszaemelni a tudást, nekünk még itt van, nem szabad veszni hagyni. Ma már arról szól a szakma, hogy tanulja meg az alapot, aztán fogalmazza meg saját magát, ki kell szolgálni a vevőket, nem jó a „népművészet hajszolása” – mondta a célokról Attila. Hosszú távon ideális lenne, ha tanműhely lehetne Magyarszombatfán, jó lenne duális képzést, szakot indítani – ehhez komoly helyi összefogás kellene. Meg persze az is, hogy legyenek gyerekek.

– El kell kezdeni. Fel kell építeni a helyi fazekasság következő generációit, és igen, az óvodában kell kezdeni – mondta Albert Attila.